- Baekkie - szólal meg Chanyeol, ahogy szobájába vissza érve, az ágy egy szabad részére leülve méri végig az említett fiút.
- Hahh, mond… - forgatja meg szemeit, a beceneve hallatán, mi nem kimondottan nyerte el tetszését, ám a kitalálójáét viszont nem is kicsit.
- Akarsz nézni valamit…?
- Nem.
- Enni valamit?
- Nem.
- Akkor inni?
- A-an…
- Ahh, nehéz eset vagy. - Fejét hátra vetve dönti azt a falnak, s szemeit lehunyva mélyed el saját gondolataiban, azon ötletelve, hogy mégis mihez kezdjenek további idejükben.
- Sose vallottam azt, hogy könnyű velem - apró sóhaj kíséretében ül fel, hogy Chanyolnak több helyet adhasson saját ágyán, ki kapva is az alkalmon helyezkedik el kényelmesebben.
- És mi lenne, ha-
- Nem szoplak le.
- Jézus isten, Baekhyun! Ne gondolj már ennyire perverznek engem, attól még, hogy te az vagy - kacag fel szavai hallatán, ezzel csalva egy kisebb mosolyt az említett arcára is.
- Pedig az vagy te is, hidd el… És az nem perverzség, ha tudom, hogy mit akarsz - térdeit felhúzva öleli át azokat, s az eddig ujjai közt szorongatott mobilját eltéve hajtja állát végtagjaira.
- És, ha tévedsz? Na meg, én miért is lennék az? - Mintha nem tudná, úgy reagál kijelentésére, pedig tisztában van Baek igazával. Ő tipikus olyan ember, ki csak a szexre tud gondolni, ám most a fő helyet nem ez foglalja el gondolataiban, hanem a vörös fiú megismerése érdekli jelenleg.
- Chan, flaslightot vásároltál, így ismertük meg egymást… Ez már alapból jelent valamit. És nem tévedek, hisz előbb, ha nem fejezem be a kínzásod, nagy valószínűséggel most alattad vonaglanék - halvány mosoly kúszik fel ajkaira, s szemeit lehunyva, nem is törődik a kobold kiakadásával, mi meglepetésére mégsem érkezik meg.
- Ha fáradt vagy, lefekhetsz… Addig szétnézek mi van itthon, mert éhen halok lassan. Te biztos nem vagy éhes? - felegyenesedve ropogtatja végig gerincét, s az ugyan abban a pózban maradó fiúra pillantva várja válaszát, ám ez helyet ő csak oldalára elborulva húzza össze magát, ezzel adva Chanyeol tudtára döntését, miszerint ő inkább pihenni fog. - Ha kell valami, akkor megtalálsz a konyhában, a mosdó pedig a szemközti ajtó mögött van.
- Rendben… Azért remélem nem tervezel megerőszakolni, míg hunyok egyet - arcáról könnyedén leolvasható fáradtsága, ahogy mosolya sem olyan sziporkázó már, mint eleinte. Sokat sétáltak, ő az éjszaka dolgozott is, így nem csoda, hogy ennyi kimerült.
- Nem terveztem, de így, hogy mondod… - kuncog fel, ahogy ablakához lépve, behúzza a függönyöket, ezzel árasztva el a szobát sötétséggel, a nyugodtabb alvás érdekében.
- Gondoltam - mély levegőt véve nyújtja ki lábait, s hasára átfordulva kúszik feljebb az ágyon, így fúrva arcát Chanyeol illatát árasztó párnába. - Ez büdös - fintorogva hazudja a magasabb fiú számára, ki csak fél szemöldökét felvonva méri végig az ágyában fekvő férfit.
- Gondolom, főleg, hogy tegnap volt ágynemű cserélve…
- Attól még lehet az - a puha anyag alatt átbújtatva kezeit, szorosan öleli azt magához, ahogy pilláit lehunyva várja, hogy egyedül hagyva őt pihenhessen nyugodtan.
- Aludj jól… - halvány mosollyal ajkain veszi kifelé az irányt, ám mielőtt az ürességgel árasztott kis folyosóra kiléphetne, Baekhyun szavai utol érik még.
- Csak figyelmeztetlek, ha arra kelek, hogy a seggembe akarod tuszkolni a farkad, tuti, hogy levágom… De azt megengedem, hogy leszopj.
- Azzal sem járnál a legjobban, de te tudod - féloldalas mosollyal ajkain hagyja magára a vörös hajú fiút, s az ajtót résnyire nyitva hagyva veszi célba a konyhát, mint ahogy azt említette is.
A kis lakásra csend telepedett, mit csak a szárítógép halk zúgása cáfol meg. Chanyeol a nappaliban ülve falatozza imént készített szendvicsét, ahogy egy bögre teát kortyolgatva nézi az épp érdekfeszítőnek nem mondható műsorokat a tévében.
Baekhyun lassan már egy órája alussza az igazak álmát, így hagyva Chanyeolt teljes magányában, ki gondolataiba mélyedve, némán tölti el ezt az időt.
Tetszik neki az idősebb fiú szemtelensége, ki mindent gond nélkül ejt ki ajkai közül, s tesz meg bármit. Olyan szabad, olyan független, kinek senki sem parancsolhat, az életét pedig úgy éli, ahogy kedve tartja. Boldog és közvetlen, és szarkazmusai sem meglepőek már, hiába ismeri még csak pár órája őt.
Este van, a tájat a sötétség lepte el, ám az égből származó csapadék nem tűnik múlónak, inkább ellenkezőleg. A sűrűn hulló eső cseppek egyre csak jobban esnek, mikhez az ég hangos dörrenései, és a lakást néha fénnyel elárasztó villámok társulnak. Chanyeol szereti ezt az időt, ha bentről, nyugodtan csodálhatja a természeti háborút, a hideg és meleg levegő csatáját, mit hatalmas robajjal adnak mindenki tudtára.
Vágyik Baekhyun társaságára, ám szíve nem engedi, hogy felkeltse az egyenletesen szuszogó fiút, túl aranyosnak fest így alvás közben. Megakarja ismerni őt, hisz korán és nevén kívül - na és perverz gondolkodási módján - nem tud róla semmit sem. Mit tanult, egyáltalán tanul-e még, van-e testvére, abszolút ürességgel jellemezhető ez a tér az emlékei tárában.
Tudni akarja, hogy milyen a többi oldala. Nem létezik, hogy valaki csak ilyen legyen, még a legboldogabb embereknek is van egy énjük, mit mások előtt félnek kimutatni… Sőt, mindenkinek van. Egy féltve őrzött titok, mi csak kevés ember számára mutatkozik meg, viszont ehhez sok idő, és annál több bizalom kell.
- Chan… - rekedtes hangja üti meg fülét, mire tekintetét oda kapva, egy épp a szemeit dörzsölgető, kócos hajú fiút pillant meg. - Mennyi az idő? - ásít hatalmasat, ahogy mellé ülve, szemeit résnyire húzva mered a tévé kijelzőjére.
- Fél tíz van - halvány mosollyal méri végig az eddigiekhez képest teljesen másnak tűnő fiút, ki ujjait tincsei közé vezetve igyekszik igazgatni őket, ám csakhamar feladja ezt.
- Ahh, miért nem keltettél fel? - hatalmasat ásítva, kezeit az ég felé nyújtva teszi fel kérdését, ám még mielőtt Chanyeol választ adhatna rá, indokot is ad erre a mondatára. - Illetlenség eddig maradni, és gondolom szüleid sem örülnek, hogy egy vad idegen eddig lófrál a házat-
- Nincsenek itthon, engem meg nem zavarsz… Amúgy sem szokta zavarni őket, mivel nem hozzájuk jöttél. Nagyjából fél óra és haza érnek, csak bent kellett maradnia apámnak, anyum meg elment mamámhoz, mert beteg lett, így ő nem jön haza.
- Van testvéred? - pillant fel rá csillogó szemeivel, mik jelen állapotában még sötétebbnek tűnik.
- Egy nővérem van, Yoora.
- Ő itt él még?
- Nem, ő huszonhét éves, így már rég elköltözött, és férje is van… Neked van?
- Egy bátyám. Nem ugrik be most, hogy hány éves… - kuncog fel saját feledékenységén, ahogy lejjebb csúszva dönti kobakját Chanyeol vállára, ki csak lepetten kapja rá tekintetét. - Nem baj? - emeli meg kissé fejét, hogy sötét íriszeivel elvegye a kobold fiú maradék eszét is.
- Nem zavar.
- Te amúgy kiverted, amíg aludtam? - szemöldökeit összeráncolva ül fel hirtelenjében, s így mered Chanra, a válaszára várva, ajkain mégis huncut mosolya csüng.
- Ahh, túl kedves voltál, már vártam, hogy mikor leszel újból ilyen… - neveti el magát a fiatalabb. - Amúgy nem, miért csináltam volna? - rázza meg fejét zavarodottan.
- Hát mert, nem használtad ki, amíg alszom, bár arra felkeltem volna… De, viszont nem áll már a kis Chan - bök mutatóujjával ágyéka felé.
- Volt alkalmam megtanulni, hogy hogyan nyugtassam le magam, így nem, nem vertem ki… Mellesleg, túl édesen aludtál, így nem volt szívem felkelteni téged.
- Ya, tudod mi az édes! - háborodik fel a fiatalabb kijelentésén, kinek ajkai közül apró nevetése szakad fel.
- A faszom, de majd megtudod…
- Tudja a franc, előbb húzlak én torokra - fűzi össze kezeit mellkasa előtt, s lábait felhúzva, előbbi támasza helyett inkább a szófa támláját válassza immár.
- Ezt vegyem kihívásnak? - pillant rá szeme sarkából, miközben utolsó pár korty teáját megissza, s az üres bögrét a dohányzóasztalra helyezve szenteli újból minden figyelmét Baekhyunnak.
- Inkább fogadásnak… Aki veszít, az fizeti a másik ebédét, és~... Majd még kitaláljuk.
- Nekem oké… - kerülnek szem elé hó fehér fogai újból, ám még mielőtt válaszolhatna az idősebb, úgy csapódik be a bejárati ajtajuk, ezzel adva az itthon tartózkodóval, hogy hazaért édesapja.
- Chanyeol, te vagy itthon? - kiáltja el magát, ahogy a kezeit húzó zacskók zörgése könnyedén cikázik el a falak közt hozzájuk.
- Igen! - szólal meg, s felpattanva ültéből siet elé, hogy segíthessen a cuccokat behozni neki.
- Lay, vagy Sehun van itt? - sóhajtva ejti ki szavait, miközben lábát nyomó cipőjét levéve fedezi fel a plusz egy férfi lábbelit.
- Egyikőjük sem… Baekhyun az - Két szatyrot megragadva indul meg a konyha felé, útközben egy kócos vörössel találkozva, kinek tekintete jelenleg teljesen más, mint eddig volt… Érdeklődve pillant át válla fölött - vagyis csak próbálkozik, ha nem lenne nála jóval magasabb a kobold fiú -, s amint látókörébe kerül a számára idegen férfi, mélyen meghajolva üdvözli őt, ezzel nem kicsit lepve meg Chanyeolt.
- Szép estét, elnézést az esti zavarásért… Byun Baekhyun - egyenesedik fel, s határozottan pillant Mr. Park szemeibe, ki csak méregetve őt ráncolgatja homlokát.
- Nem zavarsz, nyugodtan maradhatsz még - érzelem mentes hangon, s rezzenéstelen arccal ejti ki szavait, ahogy a saját maga bemutatását mellőzve kerüli ki az apró termetű fiút, s szigorú pillantásával jutalmazza Chanyeolt, mintha magyarázatot várna bármi felől is.
A fiatalabb Park szemöldökei értetlenül szöknek homloka közepére, mire apja csak egy szinte észrevétlen fej rázással reagál, míg Baekhyun kétségbeeseten figyeli az idősebb férfi mozdulatait.
- Segíthetek, va-
- Nem kell - Ridegen vágja rá válaszát, meg sem várva, hogy a vörös hajú fiú végig mondja kérdését. - Innentől tudom már, menjetek dolgotokra - díjazza egy szúrós pillantással fiát, ki azonnal értve a célzásból indul meg szobája felé, nyomában a nála nem sokkal, de mégis idősebb sráccal.
- Furcsa voltál - szólal meg az otthon tartózkodó, mikor már az ajtaját becsukva huppan ágya szélére, míg Baekhyun is követi példáját.
- Mutassam meg valómat előtte, hogy tiltson ki innen egy életre? Senki sem járt volna jól vele - apró sóhaj hagyja el ajkait, ahogy hátára fekve kezd a plafon tanulmányozásába.
- Mindegy, attól még sikerült meglepned… Még mindig nem kérsz semmit? - pillant le rá kérdően, mire ő csak fejét megrázva folytatja előbbi túlzottan érdekfeszítő cselekedetét.
- Yixing irkált nekem… - halvány mosolya kerül fel arcára, ahogy mobilját keze ügyébe kerítve elemzi annak kijelzőjét.
- Akkor lehet írt nekem is… Ki van kapcsolva netem, így nem tudom - von vállat hetykén, ahogy ő is hasonló pózba kerülve nézi hol a plafont, hol pedig a mellette heverő, most oly’ ártatlannak tűnő fiút.
Szemei kissé karikásak, tincsei a lehető legtöbb pózt felvéve hevernek feje búbján, hó fehér, sértetlen bőre kisimult, szemei pedig ragyognak a lámpa nyújtotta gyér fényben. Ha rá néz az ember, annyira nem elhihető, hogy ez a gyönyörű, ártatlan külső, egy ilyen perverz gondolkodású elmét rejt. Egy viszont biztos, mi minden porcikájából süt, hogy rengeteg feltáratlan titok lapul még benne…
- Neked, hogy reagáltak a szüleid, mikor előálltál vele, hogy meleg vagy? - töri meg a köztük feszülő csendet Baekhyun, ahogy törökülésbe tornázva magát, semmi leplezés nélkül méri végig a még fekvő fiút, ki kérdése hallatán alkarjaira támaszkodva mered rá értetlenül.
- Mégis miért?
- Csak érdekel.
- Ohh, minden világos… - Köszörüli meg kissé torkát, s hasonló pózba kerülve, mint Baek, folytatja szavait. - Tizenkettő voltam, és először csak anyámnak mondtam el. Ő egész jól fogadta, viszont apám a mai napig nem dolgozta fel. Undorítónak tart, de már beleszoktam - von vállat hetykén, hisz az igazságot mondta csak el. Eleinte fájt neki, ahogy kezelte őt, ám ma már nem tudja magára venni ezt az egészet, feleslegesnek tartja. - És te, hogy mondtad el? Eltudom képzelni, hogy egy családi ebédnél csak lazán benyögted, hogy ,,ja, amúgy buzi vagyok” - kuncog fel, ahogy a helyzetet lejátssza elméjében, és a reakciókat is hozzá veszi.
- Nem tudják. És amúgy nem meleg, hanem biszex vagyok, de nem láttam értelmét elmondani, hisz még úgysem volt barátom, csak barátnőm, így minek? - Szavai szinte sokként érték Chanyeolt, miről elkerekedett szemei is igen árulkodó jelet adnak. Oké, hogy biszexuális, de azt nem gondolta volna, hogy még nem volt kapcsolata férfival… Olyan könnyedén kezelt mindent, és a szavakat is úgy ejti ki, mintha legalább már tíz éves tapasztalata lenne ebben a témában.
- És hány éves voltál, mikor rájöttél?
- Tizenhat… A legjobb haveromba szerettem bele, elég durva egy szitu volt, bár miután megtudta, azóta nem beszélünk már… - ajkait elhúzva sóhajt fel, ahogy az emlékek sokasága szökik elméjébe, ám az érkező fájdalmat igyekezve álcázni, tekintetét vissza emeli a vele szemben ülő fiúra, kinek szemeiből lerí iránta érzett szánása.
- Ohh, sajnálom…
- Fölösleges, ami megtörtént, az megtörtént. Egy tapasztalat, hogy csak biztos alapokra építs, mert amúgy minden dőlhet - kuncog fel, s tekintetét az ablak felé fordítva dörzsöli meg arcát, egy mély levegőt véve. - Haza kellene mennem, nem akarok zavarni, így is késő van…
- Kocsim szerelőnél, apám nem adja oda övét, felejtsd el, hogy ebben a rohadt nagy viharban fogsz csattogni… Szólj haza, hogy maradsz.
- Akkor már úgy is írhatnék, hogy épp engedem, hogy megerőszakoljanak, nem? - vonja fel jobb szemöldökét, az ajkaira költözött mosolyával kíséretben.
- Hahh, nem győzködlek már… Ennyire ne nézz kanosnak, kérlek - neveti el magát, ahogy helyéről felkelve int kezével Baeknek is, hogy szálljon le ágyáról, mit felnyitva kerít elő számára ágyneműt. - Rohadtul megfáznál, ha elindulnál ebben az esőben, így sincs ez már kizárva…
- Nincs sok esélyem ellened, mi?
- Nem nagyon…
- Egye-fene…. Csak nehogy a végén még én fektesselek meg téged.Ha további információkra vagy kíváncsi az írásaimmal, illetve velem kapcsolatban, lájkold Facebook oldalam : https://www.facebook.com/Park-Malis-World-162169904299810/
