Fogalmam sincs hány óra lehet, de a nap már javában az égen jár, mikor egy hangos ajtócsapódás ráz fel álmaimból, majd egy hangos kiáltás nem is hagy vissza aludni.
- Minseok! Baozi, kelj már fel! - óbégat kínai barátom, én pedig nyögve kelek fel ágyamról, és a hideg padlón vonszolva magam indulok meg a hang forrásához, közben szemeim dörzsölgetve, a bántó fény miatt.
- Neked meg mi ba…- - A folyosó közepén megtorpanva meredek az előttem álló fiúra, és kezeim leeresztve vezetem át tekintetem a kezében tartott szőrcsomóra. - Ez meg mi?
- Találtam, megvan sérülve a lába - közelebb lépve hozzám nyerek teljes kilátást az állatra, amiről így már megtudom állapítani, hogy egy kutya.
- Luhan neki biztos, hogy van ga…-
- Kérlek! Nem volt szívem otthagyni! Még kicsi, Xiumin kérlek! - a jószágot szorosabban ölelve emeli rám csillogó barna szemeit, melyekben a bánat tükröződik vissza, és a fájdalom. Lu mindig is ilyen volt, minden állaton megesett a szíve…
- És, ha van gazdája?
- Még nyakörve sincs, hogy lenne már akkor gazdája?
- De attól lehet, így nem tarthatjuk csak meg, valószínűleg keresik…
- Baozi~! - A kutyát lerakva a földre lép közelebb hozzám, és vékony karjaival szorosan átölelve temeti arcát nyakhajlatomba. - Kérlek, kérlek, kérlek! Én takarítok egy hónapig, de kérlek! - Ha jobb erőnlétben lenne, tuti porrá zúzta volna már az összes csontom, így is szinte már fáj szorítása. Hiába csak pár hónappal fiatalabb nálam, néha úgy érzem, hogy egy pár helyett egy kistestvérrel ajándékoztak meg a fentiek - persze ezt az oldalát is szeretem.
- Jó-jó, csak engedj el, mert megfulladok! - Próbálom leszedni magamról karjait, amiket ő azonnal leenged rólam, és apró mosollyal ajkain vezeti rám tekintetét.
- Komolyan? - arca felderül, és így fúrja sötét szemeit enyéimbe.
- Egy feltétellel! - Emelem fel mutató ujjam szavaim szigorítása érdekében, mire ő hevesen bólogatva figyel rám továbbra is. - Teszünk ki hirdetéseket, hátha keresi valaki… Ha senki sem, akkor megtarthatod - egy leeresztő sóhajt hallatva húzódik mosoly arcomra, mikor nyakam átkarolva húz közel magához, egy gyors csókot hintve ajkaimra.
- Köszönöm! - Önfeledt vigyorgása közben kapja újból kezébe a csöppséget, és indul meg vele a fürdő felé, aminek ajtajában megállva pillant vissza rám. - Segítesz?
- Miben? - homlokom összeráncolva haladok Bambi után, aki a kék helyiség közepén állva bök állával a kád felé.
- Engedni kellene neki vizet - édes mosolyát elővéve próbál meggyőzésre bírni, ami neki szinte mindig sikerül… Hisz csak rá kell nézni, és olyan mint egy angyal.
Miután megfürdettük a barna csöppséget, elvittük egy állatorvoshoz megvizsgáltatni, van-e valami komolyabb baja, és sebét lekezeltetni, majd ételt vettünk neki, és most azt hallgatom, ahogy Luhan vidáman játszik vele, míg én laptopom nyomkodva böngészem a elveszett kutyákkal foglalkozó oldalakat, valami információ után - eddig sikertelenül.
- Lu! - Kiáltok ki a nappaliba páromnak, aki szinte azonnal szobánk ajtajában terem, és kérdő pillantásokkal mér végig engem.
- Tessék? - Kissé oldalra döntve fejét ül le az ágy szélére, és komputerem kijelzőjére pillantva húzza el kissé száját. - Keresik?
- Még semmit sem találtam. Amúgy nem ez miatt hívtalak - lecsukva gépemet ülök fel mellé, és alsó ajkam lebiggyesztve meredek rá. - Üres a hasam - bökök említett testrészemre, mire ő felkacagva dönti hátát a falnak.
- És mit akarsz enni? Nincs itthon semmi…
- Rendeljünk valamit, vagy nem tudom. De, ha ez így halad tovább meghalok - felkelve helyemről meredek rá csípőre tett kezekkel, várva, hogy ő is elinduljon, de ő valahogy nem így gondolta ezt.
- Fáradt vagyok - eldőlve az ágyon húzza magzatpózba magát, szemei pedig lehunyva próbálja alvásra bírni magát - persze csak, ha én engedném neki.
- Na nem! Én is bőven aludtam volna még, de felkeltettél, így te se fogsz! - Karját megragadva húzom ki egészen az ágy széléig, ami ellen ő kapálózva próbál tiltakozni.
- Baozi, nemár! - A takarót fejére húzva fordul el tőlem, így kénytelen vagyok az utolsó ötletem bevetni…
- Te akartad! - Húzom vigyorra ajkaim, majd teljes egyszerűséggel fekszek rá, magam kényelembe helyezve, de neki ez kevésbé lehet az…
- Minseok, agyon nyomsz! - Feszíti kézfejeit mellkasomnak, belőlem egy nevetést kicsalva, majd megkegyelmezve rajta támaszkodok fel karjaimra.
- Akkor felkelsz? - A paplant arcából kihúzva mélyedek el sötét szemeiben, ő pedig fújtatva bújik ki alólam.
- És mégis mit akarsz enni? - Maga mögött hagyva indul el a konyha felé, én pedig utána sietve loholok nyomában.
- Attól függ mi van itthon - Mögé lépve karolom át derekát, és közelebb húzva magamhoz hajtom fejem vállára, így belátást nyerve a hűtőbe.
- Ya, engedj el! - Szinte tépi le magáról kezeim, és ugrik el előlem felfújt arcával. Elég régóta ismerem, de nehéz elhinni, hogy mégis huszonhét éves lesz - ahogy én is, de ez mellékes. - Haragszom rád, mert nem hagytál aludni! - Szemeit összeszűkítve fordít nekem hátat, és az asztal melletti székre leülve fonja karba kezeit.
- Na mert te aztán szoktál! - Kuncogok fel arckifejezését látva, és a frizsiderhez visszafordulva kezdem el áttúrni hiányos tartalmát.
- Az más… - Orra alatt dünnyögve húzza fel lábait, és azokat átkarolva kezdi minden mozdulatom figyelni.
- Miért más?
- Hát mert… Az te vagy. - Görbülnek apró mosolyra az ajkai, mikor a barna szőrcsomó botorkál oda hozzá. Nem vagyok olyan nagy állat imádó, de nincs mit tenni, édes egy jószág.
- Te mit szeretnél enni? - A kaja rendeléses lapot levéve a polcról ülök le mellé, miközben telefonomba előre bepötyögöm a hívandó számot.
- Pizzát. - Veszi ki a kezemben lévő lapot, és átfutva teszi vissza elém, a közepére bökve, de karját azonnal visszakapja, és a földön heverő kutyát veszi fel ölébe.
- Életem, szerinted most láttam melyikre mutattál? - Egyik szemöldököm felhúzva meredek rá nevetve, mire ő fújtatva hajol közelebb újra kikeresve a választott pizzáját mutatja meg nekem.
- Ha figyelnél akkor láttad volna mire mutatok… - dünnyögi orra alatt, miközben a szőrgolyó felé nyújtva kezem megsimítom fejem, Luhan pedig lepetten, mégis mosolyogva kapja rám tekintetét.
- Most mi van? - Vonom össze szemöldökeim, mire csak fejét rázva fordul vissza az ebhez.
***
- De muszáj? - Szinte már a sírás szélén állva öleli magához Bomot, azaz a már szívéhez nőtt kutyát… Egy hónapja van csak itt, mégis megszerette, mintha sajátja lenne, ám sikerült megtalálnunk gazdáit - titkon már én is remélve, hogy nincsenek neki.
- Luhan… Tudod, hogy nem tarthatjuk meg - ülök le a földön kuporgó párom mellé, és vállán átvetve kezem húzom közelebb magamhoz.
- De ők nem tudnak vigyázni rá.. Láttad milyen volt mikor ide jött! - Szipog beszéde közben, majd vállamra hajtva fejét öleli tovább a kisállatot.
- Ő is biztos látni akarja már a saját családját… Sokszor nem érezte jól magát, te is láttad…
- De én attól még megszerettem… - Erőszakosan törli pulcsijának ujjába szemeit, majd a csöppség fejére egy puszit nyomva adja át az én kezembe. - Kérlek vidd… Tudod, hogy nem szeretek búcsúzkodni...
- Mégis hová? Ide jönnek érte…
- Mindegy, csak… Csak vidd el valahová - hadonászik kezeivel, miközben a hálószoba felé veszi az irányát, így hamarosan eltűnve szemeim elől.
Túl könnyen kezd el kötődni az emberekhez és állatokhoz… Hisz ő is csak egy hónapja van itt, mégis így megszerette… Egy ideig biztos magán viseli még ennek a sebeit, de mindent megteszek majd, hogy jobb kedvre bírjam. És van is egy ötletem már.
- Luhan… - Óvatosan nyitom ki a sötétbe burkolt szoba ajtaját, majd megfontolt lépteimmel haladok az ágyon kuporgó fiú felé. - Életem… - leülve mellé ölelem magamhoz. aki hang nélkül tűr mindent. Nem szólok semmit, csak percekig tartom szorosan vékony testét. Nem akarom, hogy fájjon neki, és ha mindent sikerül elintéznem, holnap igazán boldog lesz.
Vállamról felemelve fejét dönti homlokát enyémnek, és óvatosan párnáimra tapasztja sajátjait, és érzéki táncba hívja őket, és egy kis fészkelődés után már ölemben ülve falhatom tovább édes ajkait, miket nyelvemmel megérintve könyörgöm bejutásért, amit ő azonnal megadva járja át egész ízlelő szervemmel együtt szájüregem.
Kezem pólója alá csúsztatva tapogatom végig összes izmát, majd egy pillanatra elválva tőlem húzom le róla a vékony textilt, így kilátást nyerve felsőtestére. Nem túl izmos, mégis látszik, hogy nem hanyagolja el külsejét. Vékony ujjait tincseim közé vezetve húz vissza magához, ám én már nem elégszem meg édes ajkaival, így csókjaimmal állvonalát és nyakát kezdem behinteni, minek köszönhetően szívverése légzésével együtt kezd gyorsulni.
Ő sem tétlenkedik tovább, így lekapva rólam pólómat lök hátamra, hevességével még engem is meglepve. Először párnáimra hajolva csókol meg érzékien, majd lejjebb haladva kezdi apró puszikkal halmozni mellkasom, miközben csípőjét néha megmozdítva vált ki belőlem kisebb nyögéseket.
Mellbimbóm szájába véve kezd nyelvével körözni rajta, én pedig puha hajába markolva húzom meg kissé tincseit, és akaratlanul is megemelem csípőmet, így nemességem teljesen hozzá nyomódik, és ajkainkat egy hangosabb nyögés hagyja el.
- Türelmetlen vagy Baozi - kajánul elmosolyodva csókolja tovább felsőtestem, majd nadrágom szélénél megállva halmozza el alhasam a lehető legtöbb csókjával, néha kissé belecsípve bőrömbe, míg egyik kezét a textílen keresztül simítja férfiasságomra, így újból meghallhatja hangomat.
A lehető leglassabban kezdi el kigombolni nadrágom, majd ugyan ilyen kínzó sebességgel tolja le rólam, így engem már csak egyetlen egy ruhadarab fed, de hamar megszabadulok ettől is, miközben édes csókjaival tovább halmoz el.
Nemességemre fújva pillant fel rám, kezeimmel pedig már görcsösen szorítom az ágyat fedő lepedőt, s ajkait mosolyra húzva engedi le torkán amennyire csak tudja, belőlem pedig egy falat megrázó nyögést csal ki. Előbbi mozdulatát még párszor megismétli, majd az engem körbezáró ajkait keze veszi át, míg ő fedetlen bőröm kényezteti újra.
Testem kissé megremeg, mikor érzem nincs hátra nekem sok, így ő utoljára leengedve torkán hagyja abba kényeztetésem, az engem elérő öröm kapuja előtt.
- Ígyh játszhunk? - Húzom fel magamhoz lihegve, majd egy egyszerű mozdulattal fordítom át hátára őt, és míg nadrágjától szabadítom meg, hasát kezdem el csókokkal elhalmozni, néha megszívva rajta hófehér bőrét, miknek hatására egy kisebb nyögés hagyja el minden egyes alkalommal ajkait.
Karommal lejjebb haladva simítok férfiasságára nadrágján keresztül, majd egy csókot nyomok rá.
- B… Baozihh… - Remeg meg egész teste érintéseim alatt, és csípőjét meglökve könyörög a továbbiakért.
- És még én vagyok a türelmetlen - kuncogok fel reakcióján, majd újra egyszintbe kerülve csókolok ajkaira, miközben kezem nadrágjába csúsztatva kulcsolom ujjaim köré, minek hatására körmeit hátamba mélyesztve nyög ajkaimra. Fülcimpáját bekapva kezdem mozgatni ujjaim rajta, apró nyögései pedig betöltik a ház csendjét.
Kigombolva nadrágját veszem le róla, majd boxerén keresztül kapom be makkját, ujjait pedig tincseim közé vezetve húzza meg kissé hajam egy hangos nyögés kíséretében. Mellkasa egyenetlenül emelkedik és süllyed, kissé lucskos tincsei pedig homlokához tapadtak, ajkait pedig résnyire tátva engedi ki feltörni vágyó hangjait.
Miután a maradék textíliától is megszabadítom, belső combját kezdem csókolgatni, egyre beljebb, ügyelve rá, hogy férfiasságához még véletlen se érjek hozzá, vággyal teli pillantásaival pedig bőröm perzseli fel. Annyival másabb így, mégis ugyan az az ember, kit teljes szívemből szeretek.
Nemességére fújva pillantok fel rá, hogy reakcióját láthassam. Fejét hátra vetve hagyják el egy kisebb nyögések ajkait, miközben én teljes hosszát végig csókolva kényeztetem tovább, majd egy hírtelen mozdulattal engedem torkomra teljes hosszát, minek hatására hangosan felkiált. Fejem gyorsan kezdem mozgatni rajta, majd egy pillanatra elválva tőle kezemmel munkálkodok tovább rajta, de a további élvezet nyújtás érdekében abba kell hagynom.
- Nyugi életem - húzom féloldalas mosolyra ajkam reakciója láttán, ahogy értetlen pillantásaival halmoz el. Felkúszva hozzá csókolok ajkaira, miközben csípőm meglökve nyomom össze nemességeink, mindkettőnkből egy nyögést kicsalva.
Mozgásom folytatva kezdek kutatni az éjjeliszekrény felső fiókjában, míg kezem ügyébe nem akadt a keresett tárgy, majd egy halvány mosollyal válok el tőle újból. A síkosítóbol a kezemre kenve helyezem bejáratához, és míg férfiasságát kényeztetem másik kezemmel, arcát figyelem, ahogy belé helyezem egy ujjam. Kis ideig várok, majd mozgatni kezdem benne, várva a jelzésre, hogy mikor csatlakozhat hozzá még legalább kettő. Szemeit levezetve rám bólint egyet, én meg eleget téve helyezem fel a következőt, és egészen addig folytatjuk ezt a műveletet, míg elég tágnak nem bizonyul.
Miután nemességemre is került az aktust megkönnyítő krémből, bejáratához helyezve kezdek óvatosan elveszni forró belsejében. Nehéz megállni, hogy ne mélyesszem el azonnal tövig benne magam, de látva arcára kiülő fájdalmait könnyebben megállom ezt. Miután teljes hosszam befogadta, apró csókokkal halmozom el nyakát és ajkait, míg nem csípőjén mozdítva adja tudtomra, hogy már megszokta méretem.
- Bhaozih… - Hátamba kapaszkodva dörmögi fülembe tőle kapott nevemet, mikor lassan kezdek benne mozogni. Legszívesebben azonnal a lehető leggyorsabban kezdeném el csinálni, de azt akarom, hogy ő is ugyan úgy élvezze ahogy én.
- Ighen? - Mélyedek el az élvezettől elsötétedett tekintetében, és a fájdalomnak már apró jeleit se vélem felfedezni az arcán.
- Gyhorsabban… - közelebb húzva magához lihegi nyakamba, miközben csípőjét kissé megemelve ad könnyebb utat nekem, így szavának eleget téve gyorsítok tempómon, próbálva minél mélyebbeket lökni rajta, hogy gyengepontját immár sokadik alkalommal találjam meg, és repíthessem az élvezet tengerébe.
- Ott! - Szinte sikít fel, és hátamba marva ránt teljesen magára, én pedig még pár mélyebbet lökve rajta bizonyosodok meg pontosságomról, majd eszeveszett tempót kezdek diktálni, nyögéseinket pedig nem csodálnám, ha még a szomszédok is hallgatnák… De nem érdekel. Egy dolog hajt csak, ami nem más, mint szerelmem boldogsága. Csak ez számít nekem már, hogy mosolyogni lássam Luhant.
- Minseok… Márh nhem bírohm… - Görcsösen szorítja vállam, teste pedig néha megremeg, forró lehellete pedig bőrömet perzseli fel…
- Éhn shem… - Lökök rajta egy erősebbet, minek hatására egy hatalmasat nyögve élvez közénk, és rámszoruló izmainak, és látványnak következtében nekem sem kell több, hogy elélvezzek.
Egy kis utómozgást végezve húzódom ki belőle, és eddig vad csókjaim helyett egy érzelemmel telit hintek ajkaira, majd homlokom övének támasztva húzom mosolyra ajkaim, ahogy fáradt, mégis boldogság átjárta arcát figyelem.
- Luhan… - Amint meghallja nevét, megrebbenek szempillái, de már annyi ereje sem maradt, hogy kinyissa azokat… Annyira édes. - Mindegy, semmi… Pihenj. - Egy apró puszit nyomva homlokára kelek fel, majd hasát letakarítva bújok be mellé az ágyba, és a takarót magunkra húzva ölelem át szerelmem, egy ideig őt figyelve, ahogy az álmok világa magával ragadja, majd én is vele tartok.
Telefonom rezgése ráz fel álmaimból, mire kénytelen vagyok kikászálódni Luhan mellől, majd eszközöm megkeresésére indulok, mielőtt még őt is felkeltené.
A nadrágzsebemben meglelve kapom azonnal fel a földről, és a lehető leghalkabban kiosonva a szobából emelem fülemhez a csörgő eszközt.
- Na, megvan? - Szólalok meg kissé rekedt hangomon, és hátam a falnak vetve várom Joonmyun válaszát.
- Meg hát! Mikorra vigyem el?
- Most is hozhatod… Mivel már felkeltettél.
- Jó na, honnan kellene tudnom, hogy te még tizenegykor a lóbőrt húzod?
- Nem mondtam, hogy baj, csak siess… Megakarom lepni vele Luhant, hogy a csöppséggel keltem. - Húzom mosolyra ajkaim, ahogy már előre felvillan előttem boldog arca, ahogy megkapja őt.
- Igenis hyung! - szólal meg, mintha a parancsnokának beszélne, majd válaszom meg sem várva nyomja ki a készüléket. Visszatérve a szobába, a lehető leghalkabban tárom fel szekrényem, és egy melegítő alsót és fehér pólót, fiókomból pedig egy boxert kivéve hagyom el újból a helyiséget, és a kezemben tartott textíliákat magamra öltve indulok meg a nappaliba némi rend varázsolás érdekében. Igazság szerint nincs nagy rendetlenség, mégis zavar engem, így pár perc leforgása alatt, újból tisztaság uralkodik itt, és még várnom sem kell, mivel az ablakból pont elkapom, ahogy Suho leparkol a házunk elé.
Még mielőtt a csengőre tenyerelhetne, elé sietek, és izgatottságom nem is árulhatnám el jobban az arcomon elterülő vigyoromnál.
Még mielőtt a csengőre tenyerelhetne, elé sietek, és izgatottságom nem is árulhatnám el jobban az arcomon elterülő vigyoromnál.
- Reggelt hyung - vigyorog rám, majd a csomagtartóban félig eltűnve vesz ki egy lyukakkal ellátott dobozt, majd elém lépve nyomja a kezembe.
- Tudtam, hogy jól választasz - simítottam végig a remegő kis fehér kutya fején, mikor pillantást nyerhettem rá, a dobozát felnyitva.
- Lány, és megvan minden oltása. Luhan hyung biztos örülni fog neki - Bíztató mosolyra húzva ajkait adja másik kezembe a kiskönyvét, és intve egyet száll is be a kocsijába.
- Kösz mégegyszer! - Biccentek neki fejemmel, majd önelégült mosollyal indulok vissza házunkba, új családtagunkkal.
- Lu… - Ülök le az ágy szélére kezembe tartva a csöppséget, majd kezemmel arcát kezdem simogatni, ezzel sikeresen felkeltve őt. - Jó reggelt!
- Minek keltettél fel? - Morcosan dörzsöli meg arcát, majd takaróját szorosan magához ölelve fekszik vissza kényelembe helyezve magát.
- Kelj fel! Vendégünk van! - rázom meg kissé a vállát, minek hatására hátra fordulva nyújtózik egyet.
- Mégis ki?
- Még nem ismered, gyere, mutatkozz be neki. - próbálom ösztönözni felkelésére, talán valami sikert is elérve, mert végre ülőhelyzetbe szenvedi magát, ajkait pedig egy hatalmas ásítás hagyja el.
- Kinek ke…- - Akad szava torkán, ahogy felém pillantva látja meg az ölemben kuporgó ebet, és szemeiben a boldogság csillan fel. - Minseok... Ő meg? - Értetlenül, mégis boldogan veszi el tőlem, és kezében feltartva veszi szemügyre őt.
- Tegnap nagyon összetörtél, és tudom, hogy már régóta szeretnél egy kutyát, így úgy gondoltam, hogy veszek neked egyet. - mosolyogva nézem örömtől felderült arcát, amin még ajkai is kissé szétnyitva terülnek el lepettségében.
- Te most komolyan…? Minseok! - a csöppséget letéve maga mellé jön közelebb hozzám, és öleli át szorosan nyakamat. - Köszönöm!
- Ne köszönd, elég, ha boldogan látlak. - alig ejtem ki szavaim, elengedve engem hint egy érzelemmel teli csókot ajkaimra, majd kissé eltávolodva tőlem mélyed szemeimbe.
- Baozi…
- Igen? - döntöm kissé oldalra érdeklődve a fejem, mire mosolya csak nagyobbra növi ki magát szavát kiejtve.
- Szeretlek Minseok!
NINCS LEKTORÁLVA!
