Chanyeolt a reggel fájdalmasabban éri utol a vártnál, ezzel ismerve be, hogy mégsem volt a legjobb ötlete az ülve alvás.
A háta, a nyaka, a lábai, de még a kezei is sajognak a számára nem túl kényelmes póz miatt, ám amint megpillantja az édesen szuszogó vöröst, nincs szíve megmozdulni, hisz attól fél, hogy megzavarja az igazak álmát hunyó Baekhyunt.
Fejét hátra vetve támasztja azt a falnak, ahogy egyik kezébe kerítve mobilját, megállapítja az idő jelenlegi állását, mi egész pontosítva fél tizenkettő. Már látja maga előtt, ahogy haza érkeztét követően kiherélik őt, mire a nem fogadott hívások száma csak még több jelet ad.
Az épületben csend honol, a ház “ura” meg nagy valószínűséggel valahol horkol még, így e felőli aggodalma elszáll, miszerint Jongin is kicsinálja őket, bár jelen esetben ez nem érdekli, ahogy semmi sem…
És ez az egész azért nem ad jelenleg számára semmit, mivel merevedése közvetlen Baekhyun hátának feszül, ám amint megmozdulna, minden bizonnyal felkelne rá, de így viszont kellemetlen ez a helyzet - persze, ha más helyzetben lennének, mit inkább nem részletezek, kimondottan élvezné.
Fáj mindene, a helyzet kínos érzést nyújt számára, így a tűrőképessége szélére érve, karjait óvatosan vezeti a vörös hajú fiú alá, s a lehető legjobban ügyelve rá fekteti az ágy puha felszínére, ám nem is az ő szerencséje lenne, ha már ennyivel ne keltené fel őt…
- Chan… - Kezét megemelve dörzsölgeti arcát, ahogy az említett felé fordulva, vakon kapálózik utána, ki megkegyelmezve rajta kulcsolja össze ujjaikat, ezzel bírva megnyugvásra őt.
- Itt vagyok… - suttogja egészen halkan, miközben kihúzva magát ropogtatja végig gerincét.
- Gyere - húzza maga felé az épp szenvedő fiút, ki mindennemű ellenkezést mellőzve tesz eleget kérésének, s amint kényelmesen elhelyezkedik mellette, az idősebb úgy bújik hozzá, szinte már félig ráfekve.
- Jól vagy? - kérdi aggodalmasan, ahogy kezét - igaz, bizonytalanul - csupasz hátára simítja, s ujjbegyével cirógatja selymes bőrét.
- Én igen, de te nem… - vesz egy mély levegőt, ahogy egy újabb fészkelődést követően, arcán egy kaján mosollyal fúrja tekintetét Chanyeoléba. - A kis barátod megint ágaskodik… - Biztosra véve, hogy a fiatalabb tudja miről is beszél, tenyerét tagjára téve simít végig rajta, majd amennyire nadrágja engedi, ráfogva mozdít kissé kezén, mit a kobold fiú nem rest hangjával díjazni.
- Baekkie, ne… - Kulcsolja ujjait az említett csuklójára, ahogy végtagját elhúzza nemességétől, mi hiába vágyik úgy az érintéseire, nem érzi azt, hogy ennek most kellene megtörténnie.
- Gonosz vagy velem, ugye tudod? - Durcásan csúszik le Chan testéről, ahogy a feje alatt heverő párnát magához ölelve fordul el tőle.
- Most mégis miért?
- Mert dughatnékom van, de te nem engeded - Csúszik arrébb a puha matracon, hogy a fiatalabb közelségét kerülve húzhassa annak idegeit.
- Na mert kimondottan csábító, mikor egy részeg fickó akar megfektetni… Nem voltál magadnál.
- Áhh, szóval így gondolod… - Arcát felfújva, nyíltan kimutatva nem tetszését, feszült mozdulataival tornázza fel magát helyéről, ahogy pólóját keze ügyébe kerítve ingerülten rángatja fel azt magára.
- Ahh, ne forgasd ki a szavaim... És ne durcázz - Fél másodperc letelésével már az apró termetű, kipihentetlen fiú mellett áll, ahogy mit sem törődve ellenkezésével, vállait átölelve húzza közelebb magához őt. - Amit tegnap mondtam, azt komolyan is gondolom, bár lehet te nem emlékszel erre már…
- Mert mi volt az? - Pár pillanatig tartó vacillálását követően, karjait megemelve simítja azokat Chan hátára, hogy ölelésébe bújva nyugtassa meg saját lelkét, mit ostoba képzelődéseivel töltött meg kétségekkel.
- Mindegy… A lényeg, hogy ne gondolj hülyeségeket - Orrát az idősebb tincsei közé fúrva szívja magába édes illatát, ezzel csalva saját ajkaira egy apró mosolyt, ahogy lelkét boldogság járja át helyzete miatt.
Baekhyun az első, aki képes volt Chanyeol vágyait más irányba terelni, s nem csak a szex után esedezve bolyong világában, hanem érzelmei kivirágzani látszanak, ahogy a vörös hajkorona tulajdonosát megpillantva szíve sokkal hevesebben ver, s öröm önti el belsőjét, hiába Baek minden perverzsége, mi a legtöbb adandó alkalommal meg is mutatkozik.
- Nem vagy éhes? - Töri meg a több perces csendet Chanyeol, ahogy az alacsonyabb hátát simogatva távolodik el tőle, hogy sötét szemeibe pillantva vesszen el tekintetében.
- Kicsit… - Sóhajt fel, s kezeit leengedve lép el a fiatalabb mellől, hogy lábbelijét előkeresve vehesse fel azt.
- Hová szeretnél menni?
- Nekem mindegy - von vállat hetykén, ahogy mobilját feltartva, a kijelzőjét használja tükörnek, ahogy szana-szét álló tincseit próbálja helyükre téríteni.
- Van a közelben egy kis kávézó… Neked az jó?
- Ühüm - Koncentrációja tisztán kiül gyermeteg arcára, ahogy vékony ujjai közé csípve szálait egyenként igyekszik igazgatni őket, ám igyekvése egyre inkább csak hátrány számára. - Chan~~! - Kezeit leeresztve toporzékol, ahogy magának beismeri szépítkezési bukását. - Én ilyen hajjal ki nem megyek! Csináld meg! - Karjait mellkasa előtt összefűzve áll az említett elé, ahogy szemöldökeit ráncolva várja, hogy kérésének eleget téve cselekedjen.
- Na azt lesheted… - Kacagva hátrál el az idősebb elől, hogy cipőjét lábára varázsolva indulhasson meg a fürdő felé. - Inkább gyere - Fejével biccentve invitálja maga után az alacsonyabbat, ki szemeit megforgatva követi, mindenféle szót mellőzve, mi újabb társalgáshoz vezetne köztük. - Ott vannak a cuccok, amik kellenek neked - Bök a tükörtől balra lévő szekrényre, miközben a csapot megnyitva mossa meg arcát, ezzel adva valamivel emberibb külsőt magának.
- Mégis mik? - Értetlenül ráncolja szemöldökét, ahogy a szürke dobozt méregetve mereng el magában, hogy mi lehet benne, mire szüksége is van.
- Haj ápoló szerek…
*~*~*~*~*~*
- Te még tényleg nem voltál itt? - Vezeti végig tekintetét az idősebben, ahogy ő az étlap sorait figyelmesen futtatva válogat a megannyi ínycsiklandó reggeli közül, s italok közül.
- Ü-üm - rázza meg kissé fejét, ahogy pillantásaival továbbra is a fekete betűket ostromozva keresi a számára megfelelő ételt. - Áhh, ez lesz! - Húzza hatalmas mosolyra ajkait, ahogy ujja egy koppanással kerül össze a kezében tartott kemény borítású kis füzetre.
- Wow, már sikerült is? Röpke negyed óra volt csak…
- Ya, ne légy gonosz! Ha ilyen vagy, akkor szívesen válogatok még… - Kifejezésén látszik, ahogy szavait nem gondolja komolyan, Chanyeolt mégis apró rémülettel tölti el, hogy ezt az időt újból át kell szenvednie, ahogy Baekhyun minden második dologról megkérdi, hogy az mi is.
- Ne! - Szólal meg a fiatalabb a kelleténél hangosabban, ahogy több pár nem tetszésüket kifejező pillantás szegeződik rá a déli órák ellenére is zsúfolt helyiségben.
- Jó, nem is akartam - Tenyereit a széke karfájára szorítva nyomja kissé feljebb magát, hogy karikás szemeivel körbe tekintve kutassa fel a pincér hollétét, mit csak hamar meglel. Kezét a magasba emelve vonja magára a figyelmét, ahogy a fiatal lány lépteit szaporázva terem mellettünk, hogy egy kedves - mégis durván mű - mosolyt erőltetve magára, ujjai közé kerítve kis jegyzetfüzetét, szóra nyithassa ajkait.
A rendelést leadva elég érdekes pillantásokat kaptak a pincér lánytól, ahogy dél múltával ők még reggelit rendeltek maguknak, de voltak olyan kegyesek, s elkészítették számukra az ételt, így csupán tíz röpke percet kellett várniuk, hogy reggelijük birtokba véve töltsék meg már korgó hasukat, hogy mindennemű rossz érzést mellőzve kelhessenek útra - céltalanul.
Az érzelmek - inkább fellángolás, mi ennyi idő alatt kialakulhat -, mik Chanyeol elméjét elködösítik, s gondolatai középpontját - mit eddig a szex, a szex… és a szex tett ki - kicserélve, Baekhyunt helyezte oda, míg eddigi fő szempontja második helyre került csak - cöh, így is minden második ötlete ehhez köthető, már egy egyszerű bokor megpillantása következtében is, ahogy eszébe jut, milyen is lehetne ott csinálni… ennyire azért ne!
A város kihalt még így a vasárnap déli óráiban is, a levegő hűs, mi felkelésre ösztönzi az embert, s tisztává teszi gondolkodását. Yoda fülű barátunk kimondottan kedveli ezt az időt, ahogy a szokásos nagy moraj helyett csak kisebb zajok zavarják meg elméjében való merengését. A tájat köd lepi el, s a fülledt meleg is eltávozott az ország felől már, ahogy helyét egye inkább a belsőnkig hatoló hideg veszi át - mit szintén nem szeret túlzottan kobold fiú, de az ő ízlése amúgy is kimondottan egyedi, így ez már nem is lep meg.
- Nem ülünk le a parkban? - Teszi fel kérdését Baekhyun, ahogy ujjait dörzsölgetve melengeti fel azokat.
- Parkba?
- Ahan, mert hasonlít a nevedre… Mindkettő Park, de akkor mehetünk egy parkolóba is… - Féloldalas mosollyal figyeli a fiatalabb reagálását, ahogy kimondottan élvezettel tölti el Chanyeol agyának húzása.
- Ya, ez nem vicces! De, ha már parkba megyünk, akkor együnk egy kis bacont is… - Saját poénján nevet fel, ahogy Baekhyun nevével viccelődve vág vissza gesztusának, mi az idősebb tetszését sem nyeri el kimondottan. - De lehet még aká-
- Jó, nem kell ragozni! - Kezeivel hadonászva inti csendre, még mielőtt tovább fojtatná a nevére hasonlító szavak listáját. - De komolyan be akarok menni…
- Akkor menjünk, én ráérek - Von vállat hetykén, ahogy irányt változtatva, az út túloldalán elhelyezkedő kis fás zöldességet - ősz lévén inkább sárgaság és barnaság - veszik célba.
- Baekkie… Neked mi az álmod? - Lábait felhúzva öleli át térdeit, ahogy immár a padon ülve merengenek el a messziségen.
- Mire érted? - Fejét kissé oldalra biccentve mered Chanyeol rezdenéstelen arcára, ahogy ajkait egy apró sóhaj hagyja el.
- Azt mondtad tegnap, hogy nem ez a célod, nem ez a vágyad… Mást akarsz.
- Jézus atya ég… Miket mondtam én még neked?
- Teljesen mindegy, inkább válaszolj…
- Miért érdekel ez téged? - Szemeit megforgatva fűzi karba kezeit, s a pad háttámlájának döntve fordítja tekintetét a szürke ég felé.
- Mert veled kapcsolatos.
- És?
- És ami hozzád köthető, mind érdekel, mert te magad is. Mondtam ezt már, de nem hiszem, hogy emlékszel rá. - Szavai igazságáról reakciója ad bizonyosságot, ahogy tekintetét rávezetve, kissé kipirosodott arccal méregeti a fiút, ám perverz elméje csak hamar megtöri ezt az édes percet.
- Ezzel nem tudsz ám ágyba csalni - kuncog fel, s mit sem törődve semmivel, fejét a magasabbik vállára hajtja, s még mielőtt kijelentésére bármit is mondhatna, további szavai töltik be az ürességet. - Nem tudom mit szeretnék… Mármint konkrét célom nincs, csak a szokásos sablon… Jó munka hely, boldognak lenni, találni valakit, kit szívből szerethetek, és ő is viszont engem, családot alapítani vele, és együtt megöregedni, ahogy a fiatalkori hülyeségeinken nevetünk… Éjszakákat tölteni ébren, mikor minden figyelmünk a másik vágyaira terelhetjük, és egymás karjaiban elaludni, ahogy tudom, biztonságban vagyok vele… Bocsi, fáradtan jobban jönnek a szavak - Apró sóhaj szakad fel ajkai közül, ezzel teremtve arca elé ködfelhőt, s szemeit lehunyva hallgatja Chanyeol szívének minden egyes dobbanását, mi nyugodtsággal tölti el a lelkét. Nem tudja mért, és furcsa is, az alig pár napos ismeretség után, de más embernek érzi magát mellette.
- A szex azért nem maradhatott ki… - Nevet fel kissé, ezzel próbálva oldani a feszültséget, s kezét bizonytalanul veti át Baekhyun vállán, ezzel teremtve szorosabb kapcsolatot kettejük között.
- Nem szex, nem sima dugás… Szeretkezés. Mikor érzelmeitek játszanak fő szerepet, és nem a testi vágyaid… Perverzenek tűnök, bár lehet az is vagyok, de míg nem ismersz igazán, ne ítélj el…
- Igen, az is vagy, ezt nem tudod letagadni.
- De veled az élen - Nevet fel, ahogy ujjaival babrálva mered ölében heverő kezeire.
- Tőled tanultam…
- Ya, ez nem is igaz! - Egyenesedik fel hirtelenjében, hogy Chanyeol vállába bokszolva, szúrós pillantásaival díjazza őt.
- Pedig de… - halvány mosoly kúszik fel ajkaira, ahogy kíváncsisága nem hagyja nyugodni, s további kérdéseivel árassza el. - Baj, ha faggatlak még?
- Nem, kérdezz bátran.
- Kivel szeretnél? - Reménnyel telve, mégis félve teszi fel kérdését, ahogy tekintetével végig követi Baekhyun minden mozdulatát, ki a padon megfordulva dugja át lábait a résen, hogy állát a hideg háttámlára hajtva elemezze az elé táruló új helyeket.
- Mégis mit?
- Családot, és a többi… Amit előbb soroltál fel.
- Ohh, hogy úgy… Őszintén? Fogalmam sincs - Szemeit lehunyva támassza fel kezeit is feje mellé, ahogy arcát puha kabátjába temetve bújik el a világ elől, ám Chanyeol további kérdéseire várva fülel.
- De, ha… Most kellene mondanod valakit? Van olyan, akitől többet akarsz, és vele szeretnél lenni? - A fiatalabb szavai hallatán pár pillanatig elmereng gondolataiban, ám a kis idő elteltével újra megzengeti az égimeszelő számára oly édes hangját, mit ha akarna sem tudna ennyire imádni.
- Hm… Lehet.
- Lehet, vagy biztos?
- Utóbbi - mély levegőt véve nyitja fel újból lélek tükreit, hogy eddigi bámészkodását folytatva hallgassa a város halk neszeit.
- És… Szabad tudnom, hogy ki az? - Belsőjét a kíváncsiság keserű íze járja át, s izmai rándulása jelzi, hogy mennyire is vágyik erre az információra, még ha hasznára sem lesz. Nem lehet mit tenni, hisz ő Chanyeol, kinek élete eddigi két fekete foltja a túlzott információ szomja mások helyzetéről, és kimondottan nagy - nem a férfiassága, bár az sem mondható épp kis méretűnek - perverzsége. Sokszor kerül miattuk már a lefolyóba, a mély, sötét gödörbe, árokba, és még sorolhatnám a különféle szinonímáit, kobold fiúnk mégsem tanul hibájából soha sem, csak a farka után loholt mindig is - kivéve mióta Baekhyunt ismeri, bár vezénylésében még mindig szerepet játszik.
- Nem nagy titok, és szerintem sejted…
- Ismerem őt? - Lepettségében szemöldökei homlokára szöknek, ahogy fejében azonnal közös ismerőseiknek a nevei kezdenek sorakozni, miközben fejét azon töri, ki is lehet az általa kiválasztott személy.
- Mondhatni.
- És ki az?
- Ohh, Chan, látszik, hogy nem volt senkid… - apró kacaj szakad fel ajkai közül, ahogy fejét megemelve pillant a távolba révedő fiúra, ki szavait meghallva kapja rá tekintetét, mintha ettől a hallási viszonyai - mik tökéletesek jelenleg is - javulnának.
- Mégis miért?
- Mert nem veszed észre…
- Mit?
- Hogy én rólad beszéltem.
