- Micsoda véletlen, a flashlightos vevőm… - huncut mosolyra húzza ajkait, s fejét kissé oldalra biccentve méri végig Chanyeolt, ki csak szeppenten áll még mindig előtte, igyekezve felfogni, hogy tényleg a tegnap esti eladó áll előtte, kiről éjszaka fantáziálgatott - nem is keveset… - Na, itt fogunk szobrozni végig, vagy csinálunk is valamit…? - egy sóhaj hagyja el résnyire nyitva hagyott ajkait, minek láttán óriásunk kénytelen nyelni egyet. Ha este nem történt volna az, ami - had ne kelljen részleteznem, mindenki tudja miről beszélek -, akkor sokkal könnyebben kezelné a helyzetet, ám így számára ez kimondottan kínos. Úgy érzi, mintha bármelyik percben felszínre kerülnének rejtett titkai, vagy Baekhyun a fejébe látna, s tud mindent, ami történt - reális, nem de…?
- Név szerint Chanyeol… - Vesz erőt magán, s határozottan veti oda szavait a vörös hajú fiú számára, kit kissé meglep ez a hírtelen váltása… Eddig kétségbeesetten, elveszve meredt maga elé, most pedig úgy viselkedik, mintha végig minden rendben lett volna. - Mit szeretnél csinálni?
- Áhh, szóval ilyen is tudsz lenni… Nincs ötletem, de téged nézve, neked sincs több. Sétáljunk addig - Meg sem várja, míg kobold válaszolni tudna, ő már kezeit zsebre vágva fordul el tőle, és kezd el a parkon átívelő kis folyó mellett sétálni, reménykedve, hogy a magasabbik követi őt.
- Azt hitted, hogy csak egy beszari alak tudok lenni? - vonja fel kérdőn fél szemöldökét, ám a vörös válaszát meg sem várva folytatja szavait. - Baekkie, te még nagyon nem ismersz, ne ítélj el az első pillantásra - apró mosolyra húzódnak ajkai, ám ha érzelmeit szabadjára engedné, minden bizonnyal egy fangörcsöt kapó tini lányra hasonlítana, hisz legnagyobb vágya volt, hogy újra láthassa őt. Minden bizonnyal, ez a sors keze, hogy randevú partnere, pont a tegnapi férfi, ki egész különleges helyet foglal el Chanyeol elméjében - höhh, a szex zugot, de attól még különleges.
- Jézus atya ég, ezt a nevet most felejtsd el! - mutató ujját megemelve bök a kobold fiú irányába, ahogy pillantásait szigorúan veti felé, ám Channak ez még mindig inkább aranyosan hat, mint sem egy húsz éves férfihoz illően.
- Pedig nekem tetszik, és cuki… Szóval mostantól Baekkie leszel - szemtelen mosolyra húzva ajkait méri végig az alacsonyabbikat, ki csak morcosan fújtatva törődik bele helyzetébe.
- Akkor neked a Channie lesz - huncut görbülettel pásztázza az említett arcát, bármiféle nem tetszése után kutatva, ám ez őt nem rendíti meg, így Baekhyun terve úgy került süllyedőbe, akár a Titanic.
- Engem nem zavar… Bár csak anyum szokott így hívni, de ha így akarsz te is, akkor nincs akadálya.
- Reménytelen vagy… - vezeti vékony ujjait lángoló tincsei közé, ahogy kissé hunyorogva mered a távolba, s arca azonnal felderülni látszik. - Chan.
- Még nem szaladtam el, így hallgatlak.
- Te ettél már itt kürtös kalácsot?
- Nem - rázza meg kissé fejét, minek hatására vasalt tincsei megugranak, s Baekhyun figyelmét magára vonzza.
- Neked tegnap még hullámos hajad volt… Akkor volt besütve, vagy most lett kivasalva?
- Yixing hyung szerint úgy nézek ki hullámos hajjal, mint egy puli kutya, így kivasalta… Bár én jobban szeretem az eredetit, de ellene nem sok esélyem szokott lenni ilyenekben - Apró kacaj hagyja el ajkait, ahogy a megannyi szócsatájukra gondol vissza, mikből mind ő került ki vesztesen, mégis, így utólag felidézve ezeket, kimondottan viccesnek hat - ha még akkor egymást élve képesek lettek volna elásni, de ez már egy másik történet.
- Őszintén? Igaza volt… - kuncog fel, ahogy Chan nem tetszését egy mély sóhajjal kísért szemforgatással adja az idősebb tudtára.
- Igazán vicces, hogy mit ne mondjak… - száját elhúzva mered a távolban lévő kis fa bódéra, miről előbb tett fel számára egy kérdést Baekhyun. - Ha már felhoztad... Akarsz enni egy kürtös kalácsot? - pillant le a víz fodrozódását figyelő fiúra, ki egy bólintással ad választ Chan kérdésére, s irányt váltva indulnak meg az édes illatokat árasztó kis árus felé.
- Egyébként… - köszörüli meg torkát Baek, miközben pulóvere nyakát megragadva igazgatja azt meg. - Te tanulsz még? Yixing meg Sehun magyarázott valamit, de nem sokra emlékszem…
- Szóval semmire sem - húzza halvány mosolyra ajkait. - Végzős vagyok jelenleg, Lay hyunggal járok egy osztályba.
- Ki az a Lay? - értetlenkedve ráncolja össze szemöldökeit, miközben karját megemelve simít tarkójára, ezzel rendezve kissé kósza tincseit.
- Yixing.
- És miért pont Lay?
- Régen mindig azt a fajta chipset ette, így ráragadt a név.
- De az nem Lay’s?
- Sehun szüleménye, ezért lett rajta változtatva, és így rövidebb is - Az előttük álló nagyjából száz métert immár némán, szavak nélkül töltötték el, mi mindkettejüktől kimondottan ritkaság, hisz beszélőkéjük nem épp hiányos - néha már túlzottan sok is.
Miután a két kürtöskalácsot kikérték, sablon kérdéseikkel kezdték bombázni egymást, mikből természetesen szarkasztikus, csipkelődös megjegyzéseik sem maradhattak ki, mikkel rendszerint csaltak mosolyt a másik arcára.
Chan számára tán ez az első randevú, hol elméje közepén nem a szex szó lobogott végig, hanem társa iránt érzett érdeklődése - nem, nem csak a lábai közt elhelyezkedő tagja vágyott Baekhyunra. Jobban megakarta ismerni, több információt szerezni róla, s minél gyakrabban látni őt, és hallani édes hangját. Ez az érzés magának Chanyeolnak is kimondottan különös, hogy hitének ellen mondva mégis létezik egy személy, kivel minél sűrűbben akar találkozni - na és nem csak dugó pajtásnak fogadni fel, bár ha csak ennyi lenne, azt sem bánná különösebben a mi szex mániás, szűz főszereplőnk.
Többször is arra eszmél fel, hogy a külső zajokat kiszűrve csodálja Baekhyun hófehér bőrét, oly’ selymesnek tűnő ajkait, és szinte már ijesztően sötét szemeit, mikben vétek lenne nem elveszni. Szinte megrémül a gondolataitól, ahogy rájön, nem azon jár az agya - vagy legalábbis nem végig, de már ez is nagy szó nála, ha csak minden második dolog kapcsolható ehhez -, hogy hol és hány féleképpen tudná megfektetni az apró - legalábbis hozzá képest - termetű férfit.
- Chan - szólal meg Baekhyun, ezzel törve meg a közéjük beállt több perces csendet, ahogy a belváros moraját hallgatva sétálnak céltalanul.
- Igen?
- Esik…
- Hogy mi? - pattannak fel kobold fiú szemöldökei, ahogy kezét kirángatva zsebéből, maga elé nyújtva bizonyosodik meg az idősebb igazáról. - Ha nem vagy cukorból nem árt, csak csöpög… És ahogy elnézem, nem is lesz ebből több, mindjárt eláll.
*~*~*~*~*~*
- Eláll, mi? - szarkasztikusan nevet fel Baekhyun, ahogy a lakótömb előtt állva csavargatja átázott pulóvere ujjából a vizet, miközben Chanyeol a kódot bepötyögve engedi előre őt.
- Ya, tévedtem na! Mindenkivel megeshet…
- Szinte fekete felhők voltak, te hol élsz? Szerinted ez a napsütést jelentette? - húzza tovább a már így is morcos kedvű fiú idegeit, ki csak egy sóhajt megengedve nyomja meg a lift hívó gombját, le sem reagálva Baekhyun szavait. - Komolyan ezzel megyünk? - kerekednek el kétségbeesetten a szemei, ahogy mutatóujjával a fémlapra bök.
- A nyolcadikon lakok, még szép.
- Én be nem szállok ebbe a rozoga szarba! - kezeit összefűzve lép el Chanyeol mellől, ki csak kissé kacagva fordul az alacsonyabbik felé.
- Klausztorfóbia, vagy csak a látványa rendített el?
- Mindkettő… - húzza el száját.
- Nem lesz baj, nyugi… Nap mint nap használom, és amint látod, még élek! - tárja szét karjait, arcán egy hatalmas mosollyal, mivel igyekszik megnyugvásra bírni őt.
- Ja, élni élsz, de elég ramaty állapotban… - egy kisebb fintor kíséretében méri végig Chanyeolt, ám ezt kacaja azonnal lecseréli, ahogy arcára kiül sértődöttsége.
- Ya, gonosz vagy Baekkie! Nem szólok hozzád… - hátat fordítva neki indul meg a folyosó végében elhelyezkedő ajtó felé, mire tisztán láthatóan kivan írva, hogy hová is vezet az, ezzel véve le egy hatalmas súlyt a vörös hajú válláról.
- Túl kanos vagy ahhoz, hogy ne beszélj ezentúl hozzám, mert akkor itt is hagylak… - egy ravasz mosollyal az ajkain követi Chanyeolt, miközben pulóvere ujját továbbra is nyomorgatva hagy maguk után több víz foltot.
- Ya~, ez nem is i-
- Flashlight.
- De az más… - orra alatt dünnyögve kezdi el a fokokat bevenni, mélyen magában beismerve Baekhyun igazát.
- Chanyeol… Várj, lassabban… - támaszkodik meg térdein egy lépcsőfordulónál, ahogy levegő után kapkodva csapja hátra vizes tincseit, mik az eredeti pozíciójuktól már kimondottan eltérve helyezkednek el feje búbján.
- Te akartál lépcsőzni, még két emelet van… - mélyeket szuszogva húzza apró mosolyra ajkait, ahogy megpillantja az előre görnyedt testét.
- Jó, csakh… Fél perc - Mit sem törődve helyzetével, lábait kicsúsztatva ül le a hideg csempére, minek láttán Chanyeol csak rosszallóan megrázza fejét, s közelebb lépve hozzá guggol le elé.
- Baekkie, megfogsz fázni… Így meg főleg.
- Inkább, mint, hogy megfulladjak… Mindjárt mehetünk tovább.
- Nem sportolsz, igaz? - apró kacaj hagyja el Chanyeol ajkait, ahogy újból felegyenesedve támasztja hátát a korlátnak, s kezeit összefűzve mered a földön kuporgó, ázott fiúra.
- Ya, én igenis spo-
- Igen-igen, persze… Inkább gyere, Baekkie - huncut mosolyt varázsolva ajkaira indul meg újból felfelé.
- Ne hívj így, már mondtam! - arcait felfújva igyekszik felkel ni ültéből, s lépteit szaporázva siet az égimeszelő után.
- Miért ne? Nekem tetszik - önelégült görbülete sziporkázik arcán, ahogy kissé lassítva ad könnyebb utat Baekhyunnak, hogy beérje őt.
- Nekem pedig kevésbé…
- Az nekem nem fáj.
- Majd fog! - szemeit összeszűkítve méri végig a magasabb ázott alakját, ki szigorú pillantásaira csak egy apró kacajjal reagál, így véve be az utolsó pár fokot is.
- Felértünk… Nem tudom, hogy van-e itthon valaki, de ha igen, ne törődj velük - bíztató mosollyal ejti ki szavait, miközben kulcsát előhalászva helyezi azt a zárba, hogy kitárhassa maguk előtt, ezzel adva szabad utat Baekhyun számára. - Nincs senki… - állapítja meg Chanyeol, ahogy belépve a több pár lábbeli közül jelenleg egyet sem vél felfedezni. - Vedd le a cipőd, és gyere - hagyja magára a fűzővel szenvedő, didergő fiút, s a folyosó végére menve tér be a jobboldali ajtón, pontosítva a szobájába.
Míg vöröske kint küszköd lábbelijével, Kobold a szekrényét feltárva - természetesen a ruhásat, és nem a pornó gyűjteményest - kezd keresgélni benne, hogy vajon mi lenne megfelelő az apró termetű fiú számára, míg saját ruhái meg nem száradnak.
- Ez a te szobád? - hangjára összerezzen ijedtében, mit szerencséjére Baekhyun nem vett észre, mivel figyelmét a berendezési bútorok jobban lekötik.
- Igen… Ülj le, addig keresek neked valamit, amit felvehetsz - hangja még mélyebbnek hat, ahogy a falapok közt félig eltűnve hajítja ki immár negyedik pulóverét, ezzel adva magának nagyobb teret, a megfelelő textil fellelésére.
- Ugye nem itt csináltad? Mert akkor hozzá nem érek - fintorogva bök Chanyeol ágya felé, ki egy sóhajt megengedve egyenesedik fel, s kezeit csípőre téve nyitja szóra ajkait.
- Talán igen, talán nem… Találd ki.
- Akkor inkább a föld…
- És, ha ott csináltam? Kellett az újítás - von vállat apró kacaja kíséretében, ahogy Baekhyun elkerekedett szemeivel találja magát szembe, s előbbi tevékenységéhez visszatérve vesz keze ügyébe egy fekete pólót, hozzá pedig egy szürke térdnadrágot.
- Áhh, nem érdekel, remélem megtalálom azt az egyetlen foltot, ahová elélveztél… - fújtatva vetődik hátra Chanyeol ágyán, ahogy fejét kissé oldalra biccentve elemzi tovább szobájának belsejét.
- Szeretnéd te csak azt megtalálni… - féloldalas mosolyát megvillantva vesz elő magának is némi ruhát, s rejti el szem elől szekrényének belsejét.
- A géped azért ott van, hogy ha bejönnek, ne lássák azonnal, hogy pornózol? - jobb karját megemelve, célirányosan bök az ajtó mögött elhelyezkedő számítógép felé, ezzel csalva elő manó fiúból egy újabb lemondó sóhajt.
- Hogy te mindenben ezt látod… - rázza meg nevetve a fejét, s lép közelebb Baekhyunhoz, hogy kezébe nyomhassa a neki szánt ruhákat. - Ezeket felveheted, amíg megszárítja majd a gép a cuccaid… Addig kime-
- Nem zavarsz - szakítja félbe kobold szavait, s egy hírtelen mozdulattal felülve, már tünteti is el felsőtestéről az átázott textileket, minek láttán nem kicsit illetődik meg az itt élő személy, ki saját akaratának ellenszegülve méri végig Baekhyun kissé szálkás alkatát. - Tán tetszik? - húzza féloldalas mosolyra ajkait, ezzel fokozva Chan zavarát.
- Hogy mi?! N-nem! Mármint nem úgy értem, hanem csak… Áhh, hagyjuk - kipirult arccal fordul el tőle, s tanácstalanul pillant körbe szobájában, valami értelmes elfoglaltság után kutatva, ám nem lel semmit.
- Te még szűz vagy? - veti oda kérdését teljes egyszerűséggel, mintha csak azt kérdezné meg, mi lesz ma a vacsora.
- Tessék? - felvont szemöldökökkel fordul vissza az épp pólóját felszenvedő fiúhoz, kinek arcán már mondhatni szemtelen mosolya újból elővillan. - Honnan veszed te ezt? - nevet fel cinikusan, miközben pulóverét levéve, száműzi azt a padló egy fedetlen részére.
- Zavarba jöttél már annyitól, hogy levettem a felsőmet… - övét kicsatolva nyúl nadrágja gombjáért, ezzel könnyítve meg annak levételét, ám amint korcát megragadja, Chanyeol szavai keresztbe vágják cselekedetét.
- Te nem tudsz… - gonosz görbületre húzódnak ajkai, ahogy Baekhyun arcát végigmérve jön rá terve teljesedéséről, ami az alacsonyabb agyának húzása.
- Mit nem tudok?
- Zavarba hozni.
- Ebben biztos vagy te?
- Teljes mértékben - megerősítésképp bólint fejével, mire Baek közelebb lépve hozzá, csípőre tett kezekkel kezdi méregetni őt.
- Ezt vegyem kihívásnak?
- Annak veszed, aminek akarod… - von vállat hetykén, ám megjátszott magabiztossága azonnal tovaszáll, ahogy a vörös hajú fiú túlon túl közel hozzá, s egy apró mosollyal arcán méregeti őt, ahogy forró lehelete szinte felperzseli az arcát.
- Szóval, ha bármit is teszek, te egy kicsit sem fogsz megilletődni?
- Nem - nagyot nyelve, nehézkesen ejti ki ezt az apró szót, mire Baekhyun felkacagva fúrja össze tekintetüket.
- Próbáljuk ki - hangja épp csak távozik belőle, mire ajkait Chanyeoléra tapasztva okoz nem kis sokkot számára.
Száját lágyan mozgatva tereli át őt az élvezetek mezejére, s ezzel párhuzamban mélyíti el csókjukat, ahogy nyelvükkel táncot járva zárják ki a külvilágot.
A fiatalabb karjai szinte önálló életre kelve csúsznak Baekhyun derekára, ki vékony ujjait Chan hajába vezetve vonja közelebb magához, míg szabad kezével pólója alá simítva kezdi felfedezni kidolgozott felsőtestét.
Ajkaikat szétválasztva tér át Chanyeol mindeddig érintetlen nyakára, mit apró csókokkal borít be, ezzel szaporázva meg mellkasának az emelkedését.
Pulzusa megugrik, ahogy érzi nadrágjában éledező tagját is immár, mi egyes egyedül Baekhyun érintéséért lüktet.
Sóhajai egyre sűrűsbödnek, s semmire sem figyelve, csak az édes ajkak és a forró érintések kötik le minden figyelmét, mik hirtelenjében megszakadva késztetik szemei felnyitására, s találja szembe magát egy ravaszan mosolygó fiúval.
- Azt hiszem nyertem - suttogja halkan, mire Chanyeol csak szemöldökeit összeráncolva mered kérdően rá.
- Mi-miért nyertél? - Adrenalin szintje az egekben tombol, minek köszönhetően hangja meg-meg remeg, ezzel még inkább kimutatva zavart állapotát.
- Ezért… - Édes hangja körbe lengi a négy fal közé rejtett kis szobát, ahogy tenyerét egy határozott mozdulattal simítja lüktető férfiasságára, ezzel kicsalva élvezeteinek adott hangját. - Mondtam. Még szűz vagy - hatalmas mosolyra húzódnak ajkai, s ellépve Chan mellől, egy gyors, mégis egyszerű mozdulattal szabadítja meg magát nadrágjától, hogy az imént kapottra cserélhesse azt át.
- Miből szűrted ezt le? - Megilletődve figyeli Baekhyun minden egyes mozdulatát, ki saját mobilját előkerítve, úgy terül el a fal mellé tolt ágyon, mintha csak a saját szobájában lenne.
- Konkrét csak csókolgattalak, de te már olyan kemény vagy, mintha az elélvezés peremén állnál… Nincs ebben semmi gáz - Chan ajkait egy lemondó sóhaj hagyja el, ahogy az idősebb kijelentésére mit sem reagálva szedi össze a ruháit, s indul meg velük a fürdőbe, hogy a szárítógépbe tehesse őket, és az ő testét hidegséggel elárasztó textileket is lecserélhesse - na és, hogy izgalmi állapotát csökkentve, immár nyugodtan térhessen majd vissza Baekhyunhoz, hogy valamivel nyugodtabb elfoglaltságot keressenek az idő elütésére.
NINCS LEKTORÁLVA
Ha további információkra vagy kíváncsi az írásaimmal, illetve velem kapcsolatban, lájkold Facebook oldalam : https://www.facebook.com/Park-Malis-World-162169904299810/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése