A csend, mit az ég dörrenése, s a levegőt ketté szelő villámok törnek meg, ahogy az eső zuhogásával azonosulva hullnak könnyeim zápora.
A belsőm, mi darabokra tépve hullik a földre, s erőm lassacskán magamra hagyva adja meg számomra az utolsó lökést. Nem megy már…
Nem hallok, a kiáltások, miszerint ne tegyem meg, s a nyugtató szavak könnyedén kerülik ki meggyötört testem, ahogy fejemben egyetlen szó visszhangzik… Az utolsó, mit te mondtál nekem, még mielőtt búcsú nélkül hagytál volna itt… Szeretlek.
Elmémben tisztán él az a nap, mikor utoljára láthattalak. Hullámos, kissé kócos, barna hajad ugyan olyan tökéletesen állt számodra, mint mikor tincseid gondosan elrendezve igazgatod helyükre. A mosolyod, mit reggel még láthattam, ám végül szemedből hulló könnyeiddel hagytál el engem. Hiányzol Chanyeol…
Érted vállaltam mindent, érted tettem amit... Ahogy másságom felvállalva löktem el magamtól homofób családom, s inkább veled maradtam. Az apró dolgok, mik teherként nyomták vállaim, s a kelleténél többször rimánkodtam neked, mily rossz is az életem… Pedig az egyetlen dolog, mi igazán fájt, a köztünk lévő távolság, ahogy a hiányod érzete egyre inkább felemésztett.
Bánok minden rosszat, mit ellened tettem, ahogy a szavaimmal lelked sértettem, ám instabil állapotom miatt rajtad csattant fájdalmam által kreált dühöm, miket mai napig sem tanultam meg magamba zárni.
Nem ezt érdemelted. Egy szebb, boldogabb életet kellett volna élned, de te mégis velem maradtál, ám nem tudom, hogy mért, s a választ már csak egyféleképpen kaphatom meg… Ha utánad megyek.
Az a rengeteg vita, az a rengeteg fájdalom, mit nap mint nap okoztunk a másiknak, látszólag te mégis jobban tűrted… Bár ez lehet nem igaz.
Újból rosszul lettem, a céljaim elvesztek, semmisnek éreztem magam, ahogy lassacskán összetörtem - ismét.
Egy biztos vágyam volt az életben, mi nem más volt, hogy veled öregedhessek meg, hogy az időd nagy részét szebbé varázsolva adhassak hálát az égnek, amiért megkaptalak téged… Egy kincs vagy.
Amint kiléptél ebből a világból, az életem üressé vált… Én tehettem róla. Én voltam az, aki véget vetett ennek, s okozta ezt az egészet. Ha akkor nem beszélek így, ha úgy bánok veled, ahogy kell, még mindig itt lennél. A karjaid közé bújhatva tudhatnám, hogy biztonságban vagyok, hisz nálad jobbat kívánni sem kívánhattam volna, ám én a csökönyös agyammal mindent elrontva vetettem véget ennek.
Chanyeol, ha hallasz… Ha a felhők közt valahol kibújva nézel le rám, s szavaim hallgatod, tudd… Sajnálom. Annyi mindent csináltam, annyi dolgot bántam, mit szándék nélkül tettem meg. Nem akartam ezt, azt akartam, hogy boldog légy, hogy mosolyoddal nap mint nap beragyogd életem. Mert ennél szebb látvány nincs, mint mikor szemeidnek csillogásai jelzik örömöd, ahogy arcod felderül, s számomra oly édes hangod meghallatod.
Ne hagyj még itt, figyelj rám… Szeretlek... Szeretlek, szeretlek és szeretlek, kibaszottul szeretlek! Az idő telt, nem vagy mellettem, a boldog emlékeim mégis mind hozzád kötnek, ahogy a szívemben keletkezett űrt csak te vagy képes betölteni. Tudom, megannyi hibát követtem el, s megannyi gondot okoztam neked, de ne haragudj rám… Kegyetlenül fáj minden tettem, mik belőled negatív érzelmeket váltottak ki. Hogy szándékosan bántsalak? Nekem az nem megy… Ha sebet ejtek rajtad, én annak a hatszorosát érzem. Ami neked rossz, nekem maga a pokol, mégis vágytam mindenre, hogy elmond, mikor mi nyomja a lelked. Segíteni akartam neked.
Az elejétől a végéig, reggeltől estig, küzdöttem. Harcoltam, hogy jobb legyen, hogy a közös jövőnkről csodálattal áradozhassunk, s ne a halom veszekedés jusson eszünkbe, de mi lett? Elrontottam, ahogy mindig mindent. Elrontottam a kezdetleges barátságunk, a kapcsolatunk elejét, közepét, és… Végét. A kegyetlen befejezés, mit én hoztam el, ahogy meggondolatlanul vetettem neked szavaim, ezzel elérve, hogy újból menekvésre bírjalak…
Hangos durranás jelezte, hogy az ajtót magad mögött becsapva hagytad el közös otthonunk. Elmentél, elrohantál, a semmibe, ahogy én vakon siettem utánad. A kétségbeesésem miatt nem emlékszem sok mindenre, de pár dologra biztosan…
Az eső zuhogott, a villámok egymást érve borították be az eget fénnyel, a szél süvített, s átázott ruhámat tépdeste… Pont, mint most, és mily ironikus, hogy azóta kereken egy hónap telt el, nemde?
Lépteim szaporázva kerestelek mindenhol, alakod magam előtt láttam a messziben, ám szavaim nem értek el hozzád… Fék hang, éktelen nyikorgás, egy fájdalmas kiáltás… Ez mind elég volt, hogy riadtan vágjak át a közeledő autók közt, s siessek hozzád… Elrontottam. Ott voltál, ott feküdtél, ahogy tested alatti vérfolt egyre csak növekedett… A karjaimba véve zokogtam, s üvöltöttem segítségért, mind hiába. Miért vagyok ekkora egy istenverte csődtömeg?
Miattam történt ez. Miattam hagyta el gyönyörű tested az annál is gyönyörűbb lelked… Én hibámból lett vége ennek az egésznek, s szakadt meg az előre tervezett gyönyörű éveink végbe vitele.
Nincs miértje, hogy itt legyek. Az itt létem értelmét vesztette azon a napon, hisz te voltál az egyetlen számomra, s te voltál az életem.
Miért maradjak? Nincs mi ide kötne már… Te miattad voltam eddig, hogy neked boldogságot okozhassak, de ez nem ment…
Hiányzol, szeretlek, s sietek hozzád… Ha az esés nem is, a beszedett gyógyszerek száma megteszi hatását, hogy újból veled lehessek.
Kétségbeesett kiáltások, ahogy testem a több emeletnyi mélységbe vetve hunyom le szemeim, s zárok ki immár minden külső zajt. Felesleges ez a felhajtás? Talán, de már nem érdekel.
A hideg levegő könnyedén csapódik testemnek, s igyekszik minél hamarabb kikerülni engem, a legapróbb réseken is átférkőzve. Az eső cseppek lemossák arcomat beterítő könnyeim, ahogy a szabadság érzete járja át belsőmet. Lehet helytelen amit teszek, de én nem így érzem… Már réges rég meg kellett volna tennem.
Ajkaimra halvány mosoly szökik fel, kezeim pedig széttárva várom a megváltó fájdalmat, hogy ezt a világot itt hagyva ölelhesselek újból magamhoz.
Felszabadultság, boldogság, félelem… Egyszerre kavarognak bennem, ahogy a vég egyre közelebb ér hozzám, s az alig pár másodperc számomra óráknak tűnnek… Egy dolgot kérek tőled:
Chanyeol, kapj el!
NINCS LEKTORÁLVA
Ha további információkra vagy kíváncsi az írásaimmal, illetve velem kapcsolatban, lájkold Facebook oldalam : https://www.facebook.com/Park-Malis-World-162169904299810/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése