Szép napot/estét (valamit) mindenkinek!
Elég nagy meglepetés ért engem, hogy blogom 2!!!, ismétlem, két díjjal is megjutalmazták.
Lehet nem tűnik soknak, de engem mégis örömmel tölt el, és kimondottan hálás vagyok értük.
Igyekszem, de blogokat kevésbé olvasok - inkább könyveket szoktam -, szóval nem hiszem hogy tudok annyit megjelölni, mint kell... Ezért bocsánatot is szeretnék kérni.
De nem fecsegek tovább, jöjjenek a kérdések, miknek hatására talán közelebb kerülhettek hozzám, s jobban megismerhettek! ^^
Díj szabályai:
1. Ismertesd a szabályokat!
2. Nevezd meg, és linkeld be, akitől kaptad a díjat és köszönd meg neki
3. Válaszolj az általa feltett kérdésekre
4. Tegyél fel 10 kérdést!
5. Jelöld meg azokat a blogokat (10 db), akiknek továbbadod a díjat!
Nos, első díjamat nem mástól, mint egyik legjobb barátnőmtől - szinte már mondhatni nővéremtől - kaptam, kinek hatására kezdtem el újból közzé tenni írásaim, s nélküle tán már rég abba hagytam volna (ne tessék megfeledkezni, nem ő az egyetlen, ki szívem közepébe férkőzött, mellette másik "nővéremnek" is kimondottan hálás vagyok <3 ). Szóval, elsősorban szeretnék neki köszönetet mondani, nem másnak, mint Sinori Kirinek, ki nem máshonnan, mint a You are my death blogjáról jelölt engem. E mellett rengeteg írása van még közzé téve, s éjjelt nappallá téve - szó szerint lehet venni - dolgozik mindig, hogy újabb csodát adhasson ki kezei közül, mi minden egyes alkalommal sikerül neki.
Nem húzva tovább a szót, egy dolgot szeretnék mondani: NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM! <3
1. Mennyiben befolyásolja a jelenlegi lelkiállapotod az adott irományod hangulatát?
Igazság szerint, egyszerre több dolgon munkálkodom, minek oka részben pont, hogy lelkem állapotára vezethető ki.
Kik ismernek, mind tudják, mit éltem át egy-egy adott rész írásánál, mit teljesen észre is vesznek rajta. Ha épp boldogság túltengésem van, nem tudok egy komolyabb, szomorú hangvételű dolgot, és ez így fordítva is.
Számomra az írás az, mivel a ki nem mondott szavaim név nélkül adhatom ki magamból, más karakterek szerepébe rejtve néhány tulajdonságom. Írni is azért kezdtem el, hogy lelkem fájdalmát így adhassam ki magamból, mivel rossz tulajdonságom, hogy nehezen beszélek érzelmeimről, talán ezért is vagyok néha túlzottan is makacs, és ezért hagytak oly' sokan már el, de ez nem tör le, ettől lettem olyan amilyen, s ennek köszönhetem ezt a kevés, mégis mindennél többet érő barátot számomra.
Rövidre fogva, a lelkiállapotom nagyon is sokban befolyásolja, hogy mikor mit írok, és mi lesz a végkimenetele.
2. Mennyiben befolyásolja a jelenlegi lelkiállapotod az épp most választandó műved témáját?
Ide ugyan azokat tudnám felsorolni, mint az előzőhöz.
Lelkiállapotom mindig is befolyásolta - és nagy valószínűséggel a jövőben is hasonlóképp lesz - az adott írásom, ezért is van egyszerre több, s hozok one shotokat, e mellett több írásom nincs még publikálva, mik idejüket elérve közzé lesznek téve.
3. Milyen mértékben tudsz azonosulni az adott fő karaktereid személyiségével, függetlenül attól, hogy te adod neki, vagy az eredeti formázott személyét igyekszel vissza adni?
Talán a kelleténél sokkal jobban. Néha nem megy egy adott karakter fájdalmát leírnom, össze törnöm őket lelkileg, hiába tudom, hogy csak az én agyamba történik ez meg, a valóságban továbbá sem lesz semmi gondjuk belőle - remélhetőleg.
Volt már rá eset, hogy írás közben saját magam sirattam meg, ahogy magam helyzetébe/helyzetükbe élve éreztem át az összes fájdalmukat.
A főszereplőket a szerint választom meg, hogy kivel, milyen mértékben tudok azonosulni, Olyannal, kit mondjuk nem szeretek, vagy csak személyiségünk nem hasonló, nem megy az írás velük, mivel nem olyannak adnám vissza őket, mint amilyenek - eltérések most is vannak, ám legtöbbször szándékosan, ám sokszor igyekszem valódi személyüket megtartani, mi nem minden esetben sikerül.
4. Mi befolyásol abban, hogy elkezd az írást? Ezt úgy értem, hogy most nincs kedvem, mert épp akad érdekes dolgom is vagy, netán se ötlet, se kedv, de hozni kell a folytatást, ezért valamit mindenképp össze dobok...
Hmm... Ezen még sose gondolkodtam el.
Számomra az első, és legfontosabb ösztönző pont, hogy ezt a kevéske olvasóm is igyekszem boldoggá tenni, s unalmas perceiket kitöltve, akár ide tévedve tudjanak olvasni valamit.
Most is, több mint egy hétig semmit sem hoztam, mi saját magamnak fájt, hisz' vannak, kik várják a folytatást, ám én nem hoztam semmit.
Többször van, hogy egyszerűen nem megy az írás, bármibe bele kezdek, a tömör borzalom pillant csak vissza rám, mit nem merek kezem közül kiadni. Ilyenkor videókat, filmeket, vagy bármi egyebet nézek, s zenét hallgatok, várva rá, hogy valami égi csoda folyamán visszatérjen ihletem.
5. Mekkora részét teszi ki az életednek, hogy írsz?
Újból kifogtál rajtam. Fogalmam sincs. Írok, ha kedvem van, s ihletem, esetleg unatkozom, vagy más okból.
Változó, van hogy napokig nem írok, de van, hogy egy nap mindent megteszek, s minden pillanatot kihasználva zengetem meg a klaviatúrát, hogy a házban mindenki tudja, hogy épp valamit próbálok kihozni magamból - esetleg órán túl sokáig bámulva a padom alá pötyögök mobilomon, de ez már más téma...
6. Hány történetet tudsz egyszerre vezetni anélkül, hogy belebonyolódnál?
Jelenleg három többrészest tettem közzé, mik közül egyik sincs befejezve, s több one shoton, és még két hosszabb sorozaton dolgozok, ám mind tudom követni miről szól. A címük mind jellemzi, miről a történet minden fontos motívuma eszembe jut, így ne megy a belegabalyodás - bár lehet, ha még vagy tíz történetet írnék, már nehéz lenne fejben tartanom őket.
7. A karaktereid személyiségét hány százalékba teszi ki sajátod?
Mint ahogy feljebb is említettem, kell számomra a hasonlóság a személyiségünkben, mik mellé plusz dolgokat viszek be, hogy könnyebben azonosuljak velük. De fogalmam sincs mennyiben, így mondjuk egy ötven százalékot megsaccolva kockáztatom meg, hogy igazam is van.
8. Mennyire vagy megelégedve a munkáiddal?
Nem hazudhatok, így őszintének kell lennem...
Hiába írtam már elég sok történetet, egyiket sem érzem kimondottan magaménak. Hiába vannak benne olyan "motívumok", mik rám jellemzőek, én nem érzem azt, mikor rájuk nézek, hogy, igen, ezt én csináltam, és büszke vagyok rá!
Bár, ez nem csak ilyen téren van. Én bármit is csinálok, rossznak látom, és elcseszettnek, minek valószínűleg már pszichés alapja van.
Rengeteg alkalommal akartam már feladni, s mindent itt hagyni, de nem engedték nekem. Mindig felállítottak a földről, s újra gondolataimba lökve kényszerítettek szinte írásra, mit én örömmel vittem végbe.
Az írás már a lételememmé nőtte ki magát, ha minden íráshoz használható eszköztől megfosztanának, én belebolondulnék.
Az írás az, mihez szinte mindig kedvem van, egy két alkalomtól eltekintve, ám ilyenkor már nagy gond van nálam, mégis azon kapom fel fejem végül mindig, hogy újból írok, még, ha tök értelmetlen dolgokról is.
9. Mit teszel meg annak érdekében, hogy fejlődhess és jobb íróvá válj (már ha ez érdeked egyáltalán)?
A kapott tanácsokat mindig igyekszem megfogadni, s a szerint tenni, mint amit mondanak.
Ha néha egy-egy blogba bele is botlok, figyelem az írás szerkezetét, azt, hogy milyen stílusban vezet fel dolgokat, mit, hogy fejez ki, és a többi. És ugyan ez van a könyvekkel is.
Mellettük próbálok minél többet írni, s minél jobban kifejteni, ám igyekszem nem átvinni unalmasba a dolgokat. Szóval, röviden ennyi.
10. Sorolj fel néhány írót/bloggert, akiknél mindegy, hogy melyik páros, vagy milyen a történet, akkor is elolvasod, mert tetszik a stílusa, vagy egyéb okokból...
Számomra egyetlen egy ember van, aki erre a kérdésre illik, de erre az is közre játszik, hogy nem nagyon bonyolódom bele más blogokba.
Ő pedig nem más, mint akitől ezt a díjat kaptam - s eme remek kérdéseket -, azaz Sinori Kiri!
Minden írását imádom egyszerűen, hangulatától és témájától független. Bármi, mi kijön kezei közül, maga a kész csoda, miknek szavait csak falom minden egyes alkalommal befelé.
Az egész, míg olvasok, szinte filmként pörög szemeim előtt, s időérzékem teljesen elveszte haladok sorról sorra, s szóról szóra, míg nem azon eszmélek fel, hogy újból vége lett.
Az érzelmeket talán már túl jól írja le, mikkel számtalanszor csalt mosolyt arcomra legmélyebb pontjaimban is, s ennek ellentettjeként, számtalanszor potyogtam könnyeim, hiába voltam leírhatatlanul boldog, míg olvasásának nem kezdtem, egy szomorúbb írásának - de ettől függetlenül ugyan úgy imádom.
Az összes írását ajánlani tudom csak mindenkinek, hisz engem is ő hozott be ebbe a "világba", s az összes írása kimondottan szórakoztató, miknek már csak az olvasása jó érzéssel öntik el lelkemet.
Nos, akkor elérkeztünk a második körhöz... (Valahogy érzem, hogy idáig már senki sem ut el, mert lelki nyomoromba beleunva ikszelik ki az oldalt... >< )
Sajnos nem tudok sok mindent eme íróhoz fűzni, mivel még sosem botlottam bele írásaiba, így olvasni sem olvastam tőle - még -, ám ennek kirakása után, mindenféleképp blogját böngészve fogom elütni az időmet.
A díjat pedig nem mástól kaptam, mint Irina Aurora Groot-tól, kinek ezennel szeretnék ismét köszönetet mondani, hogy eme pár díjazottja közé engem is méltónak talált, mi óriási örömmel tölti el a szívem!
Na és akkor, QUESTION TIME TWO!
1. Miben hasonlít és miben különbözik az írási stílusod és a személyiséged?
Nos... Az írásaim nem adják teljesen át való énem, ám akik jobban oda figyelnek rá, érezhetik a hasonlóságot köztem és köztük, hisz ahogy már említettem, elég sok valóm foglal helyet minden egyes szösszenetemben, miken lelki fájdalmaim, vagy esetleg örömtől való túltengésem vezetem le.
Különbözni abban különbözik, hogy szereplőim olyanokat tesznek meg, miket én talán soha. Merészek, nem *sípszó* szarnak *sípszó vége* be mindentől, s magukért kimernek állni, míg én a legtöbb helyzetben csak csendben tűrök, és inkább figyelmet sem veszek a dolgokról - legalábbis látszólag.
2. Mennyire érint rosszul, ha nem érkezik visszajelzés egy bejegyzésedre?
Őszinteség bejegyzése. így itt sem hazudhatok.
Elég sok dolgok könnyen a lelkemre veszek, ahogy ez is azok közé tartozik. A szabadidőm áldozom rá, hogy másoknak igyekezzek örömet okozni írásaimmal, s többször átgondolva minden részletet vezetem ezt le szövegbe, mikbe mondhatni elég sok időt ölök, így ezért is fáj, ha mondhatni le se szarják egy adott írásom.
Ilyenkor olyan érzés fog el, hogy valamit az átlagnál is rosszabbul csináltam, hiába öltem bele ennyi időt, mit sem ért, s fejlődni képtelen vagyok. Ebből is adódik, hogy néha fölöslegesnek találtam, hogy folytassam az írást, ám pár fejmosást követően én is belátom mindig, hogy nem szabad feladni - egészen addig, míg nem esek vissza kezdeti állapotomba, hehe...
3. Mennyire érint rosszul, ha negatív visszajelzés érkezik a bejegyzésedre?
Ilyenre szerencsére még nem volt alkalmam, ám, ha kulturált körülmények közt mondja el, hogy mi nem tetszett neki, akkor inkább tanácsnak fogom fel, mint sem negatív véleménynek.
Nem tetszhet minden mindenkinek, ahogy nekem sem tetszik sok minden, ami másoknak igen, na és fordítva. Biztosra veszem, hogy valamilyen szinten fájna, s rosszul esne, ám igyekezve ezen változtatni próbálkoznék a lehető legtöbbet kihozni magamból, hogy az adott hibákat kiküszöbölve legyek egyre jobb - bár tudásom egyenlőre még a béka segge alatt csücsül, de talán ez is változik majd egyszer.
4. Mit gondolsz azokról a rajongókról, akik még nem sasaengek, de elég szűk látókörűek a kedvencükön kívül?
Nem tudok sok véleményt fűzni hozzá.
Én személy szerint igyekszem minél tágabb látókörű lenni, minden új dolognak esélyt adni, de akik nem így tesznek, csak maguktól fosztják meg az a sok csodás ember szeretetét, és annál is csodásabb munkáikat, mikért éjjelt nappallá téve dolgoznak, hogy hírnevükkel együtt az így is felhők felett lebegő tehetségük is emelkedjen.
5. Van olyan banda, akihez egy különleges történet fűz?
Mondjuk úgy, hogy kettő is - vagy inkább három -, de ebből egyik az nem Kpop, szóval kezdjük vele.
A banda neve a 5 Seconds Of Summer, kikre akkor leltem rá, mikor legnagyobb szükségem volt valami pozitív hatásra, s zenéik, na és ezek szövegei kimondottan ezt nyújtották nekem. Rossz állapotban voltam, talán túlzottan is, ám mikor meghallottam felcsendülni egy-egy zenéjüket, vagy egy kép szembejött róluk velem egy közösségi hálón, mosolyt tudtak csalni arcomra, minden egyes alkalommal.
A másik kettő pedig a GOT7 és a BTS. Nekik köszönhetem, hogy ebbe a világba, s ezzel egyetemben egy remek közösségbe csöppentem, kik a KPop rajongókat képzik. Eleinte nagyon ódzkodtam ettől az egésztől, mikor beadtam végre a derekam, s teljesen magával ragadott ez a világ - még a vártnál is jobban.
Hiába más stílus, más nyelv ország, és teljesen más világ, van bennük számomra valami fontos, és közös jellemző. Ezeknek a bandáknak köszönhetően lettem jóban a számomra két legfontosabb személlyel, kikre tudom, hogy életem összes pillanatában számíthatok ezentúl, s ezt én is igyekszem megadni nekik.
Sokan furcsán néznek, mikor megkérdik, hogy honnan ismerem őket, én pedig csak mosolyogva közlöm velük, hogy egy remek banda miatt, mivel sokan nem érzik át ezt. Hasonló érdeklődési körünknek köszönhetően mindkettejükkel hamar megtaláltam a közös hangot, s míg eleinte csak ezekről beszéltünk, egyre inkább megnyíltunk a másik felé, míg nem legféltettebb titkaink is megmertük egymással osztani.
Nehezen bíztam meg akkoriban másokban, ám ők valamiért az első szavuk után mások voltak nekem. Éreztem, hogy ők nem egy egyszerű társalgó társaim lesznek, hanem annál sokkal több, és ez így is lett, minek csak leírhatatlanul örülök, s nem tudok elégszer hálát adni az égnek, hogy ez így történt.
Miattuk tudok újra mosolyogni, miattuk tudok már könnyebben megnyílni mások előtt, s most miattuk írom ezt a pár sort is ide, mert ha ők nem lennének nekem, lehet én sem lennék már.
Több év magány után, mindketten pont akkor találtak meg, mikor a leginkább kellett valaki mellém, s valami újdonság az életembe.
Eleinte kissé félelmetes volt, egy számomra idegen emberrel úgy beszélni, mintha már évek óta ismernénk egymást, ám ezen hamar átzökkenve hagytam, hogy legyen úgy minden ahogy kell, míg végül családom szívébe is belopták magukat, s ők azok, kiket mindig szívesen látnak itt, és ők azok, akikről életemben először merték kijelenteni, hogy igaz barátokra leltem. Hiába volt előttük már rengeteg barátom, senki sem bizonyult igaznak, mi akkor tudatosult bennem, mikor a középiskolát elkezdtem, s mindenki magamra hagyott, engem a mély sötétségbe taszítva.
De már tudom, ennek a sok rossz dolognak megkellet történnie, hogy két csodás embert tudhassak magam mellett, kik hiába élnek távol tőlem, szívemben mindig is velem vannak, s tudom, hogy ennek ellenére is tudunk találkozni, míg ha nem is oly' sokszor, de ezért van az, hogy minden egyes találkozásunk egy kincset jelent számomra, s rengeteg új, és annál boldogabb pillanatot.
6. Ki az ultimate biasod?
Ojjojj... Furcsa egy szerzemény vagyok, de én nem tudok egyet kiválasztani... Rengeteg embert tudok "UB"-mnek, ám sose ment, hogy egyet kiválasszak a fő-főnek. Remélem nincs ellenetekre, így felsorolnám ezt a "pár" embert, kik már talán szobámba sem férnének be, de miért is ne...
GOT7: Jackson és Yugyeom
BTS: J-Hope
EXO: Sehun, Chanyeol, és immár Lay is ide jutott
Infinite: Sungkyu
Block B: Zico, Kyung és U-Kwon
Big Bang: G-Dragon
SHINee: Jonhyun és Taemin
Winner: Taehyun és Minho
Day6: Jae és Young K
(Asszem' ennyi lenne, és még sima biasom is rengeteg van, hehehe...)
7. Ki az a személy/személyek, akit/akiket nem kedvelsz?
Előre látom, hogy a rengeteg EXO-L megfog kövezni engem, de sajnálom, nem tudok ezzel mit tenni...
Imádom, csodálom az EXO-t, egyik fő bandámban mondhatók ők, mégis itt van az a személy, kit a legkevésbé kedvelek...
Nem tudok mit tenni vele... Már az első pillanattól unszimpatikus volt számomra, s én esélyt adva neki igyekeztem megkedvelni őt, ám nem ment... Se személyisége, se külseje nem adott okot, hogy mégis mért szeressem, így végül ő érdemelte ki az idolok világában a fekete listás helyet magának, aki nem más mint Tao...
No igen, sokan háborodhatnak fel ezen, de nem tudok mit tenni vele, sajnálom. Nem szerethet mindenki mindenkit, ahogy én sem tudom őt, szóval ez van...
8. Kedvenc lány és fiúcsapat?
Kedvenc lánycsapatom a Twice és a Black Pink, míg fiúnál sokkal többet tudnék sorolni, ám a két fő-fő-fő csapatom az a GOT7 és az EXO, de mellettük rengeteg, és rengeteg bandát hallgatok még, ha még a tagokat nem is ismerem fel mindenhol, a zenéiket imádom.
9. A feloszlott csapatok közül ki az, akit igazán sajnálsz?
Leginkább a SPEED-et. Imádtam, vagyis imádom a zenéiket, és sajnos már későn leltem rájuk, így esélyem sem lesz az egész bandát koncerten látni... Remek zenéik, és mondhatni egyedi stílusuk van, zenéik pedig magukkal ragadtak engem, így fájt hallani, hogy sajnos ez a felállás, mint SPEED, többé nem létezik...
10. Mit gondolsz, melyik az a kiadó, amely a nagy hármon (YG-JYP-SM) kívül elég pozitív visszajelzésű?
Véleményem szerint, ez a BigHit. Már csak nézzük azt, hogy a világ immár egyik leghíresebb fiúbandája, az ő kezük alatt munkálkodik, akik nem más, mint a Bangtan Boys, azaz a BTS.
Ez a hét fiú kész csodát művel, s nem restek az Armyk (rajongóik neve) agykerekeiket megtekergetni, hogy egyes klipjeik mégis milyen jelentőséggel bírnak.
Az egész logikailag épül fel, gondosan ügyelve minden apró részletre, s minden egyes klipjükben felvillan egy előre, illetve vissza utalás a klipekre és zenékre.
A klipek mellett a zenéjük is elnyerte kimondottan a tetszésem, s szinte összes zenéjük immár mobilomon tündökölve zendül fel pár belőle minden nap szinte.
A kiadóra visszatérve, pontos, és alapos munkát végeznek, mit elég jól is csinálnak, hisz a BigHit nem egy nagy cég, mégis tőlük való egy ilyen híres, és e mellett összetartó csapat, kiket rajongók milliói imádnak!
Huhh, hát hosszabbra sikeredett mint terveztem, de kimondottan elememben vagyok ma... Na, de próbálok nem rizsázni tovább, s a kérdéseim feltevése után felsorolni az általam díjazottakat!
1. Minek hatására kezdtél el írni, és nagyjából mennyi ideje történt ez meg?
2. Ha rosszul érzed magad, lelki fájdalmaid vannak, akkor ezeket milyen sűrűn vezeted le írással, s adod ki kezeid közül?
3. A legtöbb ember máshonnan ihletődik, ki honnan... Számodra mi az, mi ötletet ad egy-egy történet elkezdéséhet?
4. Mit tennél, ha valaki a kelleténél is "bunkóbban" adná tudtodra nem tetszését egyes irományoddal szemben?
5. Képzelj el, egy üres szobát. Teljesen üres, hó fehér minden, és egyedül vagy. Mi lenne az az egyetlen egy dolog, amit magam mellé kívánnál, s miért?
6. Milyen gyakran szoktál olvasni? Inkább a könyveket, vagy blogokat preferálod jobban?
7. Mit tennél, ha a nyílt utcán látnád, hogy valakit megaláznak nemi beállítottsága miatt?
8. Volt az életednek eddig meghatározó pontja? Ha igen, akkor mi volt az?
9. Mik a kilátásaid a jövőre tekintve? Hol tudod elképzelni magad nagyjából tíz év múlva?
10. Néha napján mindenkivel előfordul, hogy a kelleténél több sérelem éri. Mi jelent számodra ilyenkor mentsvárat, s mivel adod ki magadból a felgyülemlett fájdalmat?
Jelöltjeim:
(Nem indoklok, kezdek fáradni, s csak össze-vissza hülyeségekkel árasztanám el ezt a részleget is. Legyen annyi elég, hogy díjat kaptatok ^^ )
1. Sinori Kiri
2. Jasku Dóra
3. Chiemi Shin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése