- Na, és mi volt? - hatalmas vigyorral néz fel Yixing Chanyeolra, míg másik oldaláról Sehun bombázza kérdő pillantásaival… A kobold számára már kezd zavaróvá válni, hogy milyen szinten felkapják ezt a témát.
- Beszélgettünk… - Rendezi le ennyivel az egész randi boncolgatását, bár tisztában van vele, hogy ezzel még nem elégíti ki az információkra éhező barátait.
- Egész éjszaka beszélgettetek? - vonja fel fél szemöldökét a legfiatalabb, ahogy kezeit zsebébe csúsztatva mered a távolba, ahogy egyre inkább közel járnak jelenlegi céljukhoz, mi szombat este lévén Jongin házát foglalja magában, egy házibuli miatt.
- Miért ne? Nem szabad?
- Áhá, tudom ám mi folyik itt! - kúszik fel egy hatalmas vigyor Sehun arcára, ahogy Chanyeollal szembe fordulva kezd lépkedni hátra felé, hogy a haladásukat azért mégse gátolja meg. - Végre nem vagy szűz?! Ő sem mond semmit és te se, na meg nálad töltötte az éjszakát… Ez azért gyanús. - Csípi két ujja közé állát, ahogy Chant végigmérve próbál bármi reakciót felfedni rajta - nem, nem az álló tagja után kutat -, ami megállapításának ellent mondana.
- Nem feküdtem le vele… - szemeit megforgatva sóhajt fel, s pulóvere kapucniját megragadva igazítja a helyére azt. - Megint tömve lesz az egész ház? - Teszi fel kérdését Yixingnek, a fiatalabbtól feltűnően elfordulva, ki ezt egy halk morranással értékelve áll vissza a sorba, s némán halad velük tovább.
- Csak a szokásos, ha megtudsz mozdulni, akkor már nincs buli… De állítólag ott lesz ő is.
- Ő…? - kérdez vissza értetlenül a kobold fiú, mit Sehun egy halk kacajjal díjaz.
- Aish, hyung, te hol jársz? Baekhyun lesz ott… Legalább ma már meghúzhatod, ha már tegnap ne-
- Hahh, nehéz felfogni, hogy nem fektetem meg?
- Pedig elég kanos lehetsz már. Ember, már én is dugtam, de neked csak Marok Marcsi volt meg… Mármint a te esetedben Jancsi - Nevet fel saját poénján, mivel még Yixing arcára is sikerült egy halvány mosolyt varázsolnia, ám Chanyeol kevésbé értékeli ezt a jó kedvét.
- Ya, letudnál akadni erről a témáról?! - Ingerülten veti szavait a fiatalabbik felé, ám ez ellene mit sem ér, míg jól érzi magát. Szinte már élvezi, ha a hyungjai - mivel az összes barátja idősebb nála - idegein táncolhat, mit minden adandó alkalommal ki is élvez.
- Hát, ha már így kérsz… Nem - húzza ki diadalmasan magát, ahogy vékony ujjait platina szőke tincsei közé vezetve helyezi vissza azokat helyükre.
- Sehun, tényleg állj le… Még nem is ittál, de már ilyen vagy, akkor mi lesz később? - halk nevetése hagyja el ajkait, ahogy a környéket betöltő mély basszust egyre hangosabban hallják, ezzel jőve rá, hogy a buli már javában folyik, minek kezdéséről sikeresen elkéstek - ismét.
- Később már egy jó csajt fogok húzni… Csak a szokásos, tudod - von vállat apró mosolyával, ahogy fejében már lejátszódott az egész felszedési manővere, mi a legtöbbször sikerrel is jár.
- Csak Micha ne tudja meg… Ugye tudod, hogy hülye a csaj, mert még veled van? - hagyja el egy sóhaj Chan ajkait, ahogy kezeit megemelve dörzsölgeti arcát, s igyekszik kiűzni szemeibe szökő álmosságát.
- Már elakart hagyni, jól megdugom, és már ki is békültünk. Attól még, hogy kíváncsi vagyok az újdonságokra is, szeretem őt… - És az út további része erről szólt, ahogy maknae a kapcsolatáról áradozva szórakoztatta - legalábbis szerinte - a két idősebb fiút, kiknek már arcukról is lesütött nem létező érdeklődésük a téma iránt, mit már vagy ezredjére hallgathattak végig… Kimondottan élvezetes.
- Ez is jól kezdődik… - fintorodik el Chanyeol, ahogy az udvar közepére hányó férfit végigmérve nyúl a kilincsért, ám őt megelőzve más előbb kinyitja az ajtót, majd csak arra eszmél már fel, hogy valaki a nyakába borulva öleli szorosan magához.
- Chanyeol~~! - Vinnyog füle mellett Baekhyun, minek láttán Sehun mosolyra húzott ajkai társaságában mutatja fel hüvelykujjait, ezzel kívánva neki sok sikert, s kikerülve őket tűnik el az emberek sokasága közt, nyomában Yixinggel, ki csak némán távozik.
- Baekkie, te ittál? - Vállait megragadva tolja hátrébb a vörös hajú fiút, ki kérdését hallva hangosan felnevet.
- Csak egy ici-picikét… - Bal szemét lehunyva emeli a másik elé kezét, hogy ujjai közt hagyott, szinte láthatatlan résen átnézve mutassa meg a benne lévő alkohol mértékét - legalábbis amennyit ő állít.
- Meghiszem azt…
- Inkább gyere~~! Bemutatlak még másoknak! - Ujjaikat összekulcsolva kezdi rángatni maga után Chant, ki szándékának engedve követi őt - mintha lenne egyébként más választási lehetősége.
Belépve a szokásos látvány fogadja őket, ahogy a különböző neon fények cikázzák át a hatalmas házat, mi teljesen megvan töltve emberekkel, kik az alkohol szagban úszva vonaglanak a hangfalakból üvöltő zenékre, ahogy ki tudja milyen szerek hatására már szexuális irányultságukkal, s nemi identitásukkal sincsenek tisztában, csak egy dolog vezényli őket, még pedig, hogy valakit megfektetve üthessék - köhöm, dughassák - el az időt.
A bent meggyújtott rengeteg cigarettának - és jointnak - köszönhetően a látóviszonyok nem a legjobbak, így Chan csak Baekhyun kezét fogva siklik át a szinte már ruhában szeretkező emberek közt, reménykedve magában, hogy minél hamarabb kijuthatnak ebből a káoszból, mi szerencséjére meg is történik, mikor a vörös hajú fiú édes hangja üti meg fülét, ám a dübörgő zene miatt szavait már nem érti.
Egészen a konyháig vonszolja a fiatalabbat, hová belépve már pár ismerős, s ismeretlen arcot vél felfedezni, de ami még inkább nyugalomra bírja őt, az az, hogy látszólag mind józanok még, így az apró termetű fiú nagy valószínűséggel épségben érhetett volna haza, még akkor is, ha az égimeszelő nem érkezik meg időben.
- Hey, Yeol! - Hatalmas vigyorral lép közelebb az említetthez Jongin, ki kezét megemelve várja, hogy lepacsizhasson vele, ám ezt a tervét a vöröske megakadályozza.
- Nem érünk rád! - szól rá erélyesen, s szemeivel szinte már villámokat szórva méri végig Kait, ki csak szeppenten mered rájuk, ahogy tovább vonszolva társát, a kis társaság közelébe keríti őt. - Minseok! - Ragadja meg a vele hasonló magassággal rendelkező férfi pulcsijának az ujját, ki érdeklődő pillantásaival fordul felé. - Róla beszéltem… - Bök Chanyeol felé, miközben kezét elengedve támaszkodik a pultra, és méregeti a zavarodott fiút egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Áh, szóval ő az, aki nem volt hajlandó lefeküdni veled az este… - Nevet fel, ahogy a kezében szorongatott poharat letéve fordul egész testével a nála jóval magasabb fiú felé. - Kim Minseok - mosolyodik el barátságosan, ahogy karját kinyújtja felé.
- Park Chanyeol - Gesztusát viszonozva ráz kezet vele, ám Baekhyun egy csettintéssel eléri, hogy figyelmét újból neki szentelje.
- Áhh, tényleg! Parkolóról eszembe jut majd… Nem ugrott be, hogy mi a vezeték neved…
- Ne is törődj vele, zakkant szegény - legyint kezével, ahogy egy még tiszta poharat kerítve tölti meg azt vízzel, s tartja Baekhyun elé. - Idd meg…
- Fujj, vizet?! Megakarsz mérgezni ember?! A víz fogyasztók száz százaléka meghal! Chan, védj meg, hyung megakar ölni! - Minden egyes szavát szinte teli torokból kiáltva ejti ki, s ahogy menekvést keresve kérleli a fiatalabb fiút, karjaival átöleli felső testét és arcát a mellkasába fúrva bújik el a világ elől. - Így már nem talál meg~... De ne áruld el neki, hogy itt vagyok! - pillant fel szigorúan fülesre, de lélek tükreit azonnal elrejti, hogy senki se lelhesse meg tartózkodási helyét.
- Atya ég, ne kezd ezt! - mordul fel Minseok, s egy sóhajt megeresztve választ egy új taktikát. - Ha megiszod, akkor lefekszik veled Chanyeol…
- Ígéred?! - fordul nagy hévvel az idősebb felé, mit sem törődik vele, hogy akinek a testét felajánlották, mit szól ehhez az egészhez.
- Mi? Nem! - Vágja rá még mielőtt bármiféle hülyeséggel etethetnék tele az agyát, de ehhez már túl késő.
- Téged nem kérdeztek! - szól rá Baekhyun, s mutató ujját feltartva utasítja csendben maradásra.
- De hisz itt rólam van szó!
- Nem érdekel az senkit sem… - legyint kezével, s csillogó szempárját újból Minseokra vezetve reménykedik, hogy az előbb hallott szavak igazak. - Hyung, ígéred? - Ujjait összekulcsolva emeli azokat ajkai elé, s szinte készen áll rá, hogy térdre vágva magát könyörögjön neki, hogy Chanyeol feküdjön le vele… Mintha ehhez nem az ő beleegyezése kellene…
- Igen, így lesz… Na, de ezt idd meg, és abból egyél - bök az asztalon heverő pogácsák sokaságára, mire Baekhyun nagy hévvel teljesíti kérését, a cél érdekében, mi vágyainak beteljesedése. - Nyugi, nem kell megtenned… - Veregeti vállba a rémült arcú fiút, mikor hallótávolságon kívülre kerül a vöröske. - Részegen mindig ilyen… De, ha kíváncsi vagy valamire vele kapcsolatban, ilyenkor könnyebben kiszedheted belőle, ha tényleg érdekel téged… Mesélt rólad, és attól függően, hogy csak most ismertétek meg egymást, meglepően sokat tud.
- Gondolom Yixing hyung mesélt neki rólam, bár azt mondta, hogy nem nagyon figyelt és nem maradt meg neki semmi - kezeit összefonva mellkasa előtt, derekát a pultnak támasztva figyeli Baekhyunt, ahogy lábait lóbálva ül az asztal szélén, mint akár egy öt éves.
- Mindenkinek ezt mondja, de nem ilyen… Ha megismered meglátod - Bíztatja mosolyával, ahogy valamilyen üveget a kezébe véve tölt saját poharába belőle. - Kérsz?
- Nem iszok, nem viselem jól… - rázza meg fejét, mitől hullámos tincsei megugranak feje búbján.
- Ebben hasonlítotok… Egy kérdésem lehet? - A kérdésre felelve csak bólint egyet Chanyeol, ahogy Minseok további szavai már érkeznek is hozzá. - Kajak a boltban találkoztatok először? - kuncog fel, ahogy emlékeibe újra beszökik Baekhyun előadásmódja megismerkedésükről. Még mielőtt a kérdésre felelhetne, a témájuk középpontja vissza is tér hozzájuk, ahogy ajkain egy hatalmas mosollyal lép az óriáshoz, és öleli át őt.
- Rosszul vagyok… - neveti el magát saját kínlódásán, s Channak nem is kell több, hogy az idősebb alkarját megragadva kezdje vonszolni őt a hátsó ajtó felé.
- Ki viszem levegőre… Örültem a találkozásnak - hajt fejet az idősebb előtt, ahogy célja felé haladva, mit sem törődik a vörös ellenkezésével.
- Yeollie~~! Én nem akarok kint dugni veled! Hallod te amit mondok?! - Végtagját folyamatosan rángatva igyekszik kiszabadulni fogságából, ám e helyett csak megállásra bírja Chanyeolt.
- Akkor hová akarsz menni? - méri végig az alacsonyabb fiút aggódó pillantásaival, mire ő csak szabad kezét megemelve bök a plafon felé.
- Föl… Ígértél nekem valamit… - pislog édesen, mivel még a legszilárdabb szíveket is képes lenne meglágyítani, ám Yoda fülű barátunk nem épp rendelkezik ezzel… Nem mutatja ki, de kimondottan érzékeny lelkű, törődő, figyelmes ember, miktől gyengének érzi magát, így a világ felé egy teljesen más arcot öltve, lekezelően, bunkón kezeli a társadalmat.
- Akkor gyere… - halvány, mégsem őszinte mosollyal méri végig Baekhyunt, s karjáról lecsúsztatva kezét, ujjaikat fonja össze, s az előbbi cselekvését lefolytatva az ellenkező irányba halad vele.
A gyomra szinte remeg, ahogy az idősebb vágya tudatosul benne, miszerint azért mennek fel, hogy Minseok ígéretét teljesítse… Nem érzi képesnek magát rá. Az alkohol elködösíti elméjét, és nem úgy cselekszik ahogy alapjáraton tenné, már a viselkedése sem olyan. Túl sebezhető, túl ártatlan, ki csak vágyik a szeretetre, az újdonságra és a törődésre, mit nem kapott meg, ahogy kivette az éjszakába beszélgetésük során. Túl sokat nem árult el magáról, a hozzáállása mégis sokat árult el helyzetéről. Húsz éves, a szerelmet egyszer tapasztalta, azzal is csak annyit ért el, hogy kés szúrjanak a szívébe.
- Te csinálsz fel engem, vagy én téged? - áll meg a szoba közepén, ahogy félelemmel telt szemeit végigvezeti Chanyeol alakján, ki egy sóhajt megengedve fekszik fel az ágyra. Látszólag nem volt itt még senki, de ki tudja… Bár nem is érdekli jelen esetben ez túlzottan.
- Nem fog senki senkit sem… Inkább feküdj le, és aludj - hunyja le szemeit, és így várja, hogy Baekhyun teljesítse kérését, ám a várt helyett máshogy cselekszik.
Édes ajkait a fiatalabbéra tapassza, ahogy lovagló ülésben foglal helyet ágyékán. Követelőzően, kissé erőszakosan tépi Chanyeol puha párnáit, mik nem is hagyják hidegen a fiút.
Kezei a felül elhelyezkedő derekára siklanak, ki ennek hatására belemosolyog csókjukba, s csípőjével lökve egyet vált ki egy halkabb nyögést Chanból, minek köszönhetően felbátorodik a páros idősebbik tagja.
Egy egyszerű mozdulattal kapja le saját pólóját, ám mikor lehajolva újból megkóstolná a fekve elhelyezkedő ajkait, ő arcát elfordítva akadályozza meg benne.
- Chan…? - kétségbeesetten méregeti az említett kipirult arcát, ki fájdalmas pillantásait vezeti végig Baekhyun felsőtestén, s fúrja össze végül tekintetüket. Bánattal tölti el ez az egész, hisz mélyen magában tudja, ez az egész csak az alkohol gonosz játéka, más esetben nem tenné ezt, és nem lenne ilyen… - Megígérte… - remeg meg hangja, ahogy egy kusza könnycseppjei folyik végig arcán, ezzel hagyva maga mögött egy fénylő, mégis égető nyomot. - Én abszolút nem érdekellek, igaz?! Mindenki csak ígérget és magával foglalkozik, de, hogy velem mi van, az senkit sem érdekel! Ennyire elcseszett lennék?!
- Hé-hé-hé, nyugi… - kezét megemelve törölné le arcán guruló átlátszó gyöngyöket, ám ég mielőtt a kér selymes bőr érintkezhetne, erőszakosan csapja le kezét, ezzel utasítva el vígasztalását.
- Nyugi van a francokat! Te is csak magaddal törődsz, de azzal mi van, hogy én mit akarok?! Komolyan, szerinted ez a célom, hogy abban a szaros boltban öregedjek meg?! Azt hiszed ez jó nekem?! Istenem, én meg veled veszekszem mikor nem is ism- - düh áradatát félbe szakítva egyesíti újból ajkaikat Chanyeol, s egy lágy csókot hintve Baekhyun édes párnáira, homlokát övének támasztva mélyed el tekintetében.
- Ebben igazad van, de én nem olyan vagyok, mint mások… Te sem tudsz rólam sokat, és én sem rólad. De érdekelsz engem, így szeretnélek megismerni, ha ezt te engeded. - A várt szavak helyett csak szeppenten mered a hullámos hajú fiúra, kinek arca egyre inkább kezd versenybe szállni egy homár színével, ahogy szavai súlya egyre inkább telepszenek vállára, de hiába… Ő ezt komolyan gondolja, bár nagy valószínűséggel erre már nem fog emlékezni Baekhyun, ha kijózanodik.
- Chan… - Egy pillanatra elállni látszik könnyei zápora, ám ezt a megállapítást megcáfolva borul az említett nyakába, ahogy vékony karjaival szorosan átölelve kezd zokogásba.
- Hé, ne sírj…
- É-én nem i-is sírok… - szipog erősen, miközben Chanyeol a hátára simítja kezeit, s kezdi simogatni fedetlen bőrét.
- Nincs benne semmi, mindenki szokott…
- Ya, én nem! - engedi el őt, s erőtlenül bokszol vállába, ezzel erősködve igaza felett. - Csak… Csak a szemembe ment valami - dörzsölgeti szemeit, ahogy a fiatalabb öléből kikecmeregve ül az ágy szélére, hogy könnyel áztatott arcát ne láthassa.
- Ezt higgyem is el? - Csípkelődik tovább vele, ezzel próbálva jobb kedvre bírni őt, mi eddig hatásosnak is bizonyult.
- Igen, mert ez az igazság…
- Inkább feküdj le, pihenj. - Kel fel helyéről Chanyeol, hogy a takarót kiszabadítva maga alól terítse a vörös hajú hátára, ki ezt állva bújik karjai közé, s hajtja fejét a vállára. - Vagy maradj ülve, nekem így is jó…
- Sajnálom… - félve ejti ki ezt a szót, ahogy egy pár másodpercig még fészkelődve találja meg a kényelmes pozícióját, s méri fel, hogy hol is tartózkodnak jelenleg.
- Mégis mit? - ráncolja össze értetlenül a szemöldökeit, ahogy lábait terpeszbe nyújtva ad nagyobb helyet Baekhyun számára, és saját kényelme érdekében.
- Majd megtudod… Most az mindegy. Köszönöm, hogy figyelsz rám…
NINCS LEKTORÁLVA
Ha további információkra vagy kíváncsi az írásaimmal, illetve velem kapcsolatban, lájkold Facebook oldalam : https://www.facebook.com/Park-Malis-World-162169904299810/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése