Park Chanyeol tizenkilencedik életévét taposva járkál fel-alá az utcán, igyekezve rászánni magát egy nehéz döntésre… Hogy az aluljáróban elhelyezett, a legtöbb ember által megvető pillantásokkal díjazott kis boltba betérjen. Pontosítva egy szex shopba.
Megannyi év, Manó fiúnk mégsem volt képes még találni magának bárkit is… Soha senki. És, hogy miért…? Kezdjük az első indokkal.
Hiába minden nő - vagy nevezzük inkább még lánynak őket - próbálkozása felé, ahogy igyekeztek ujjuk köré csavarni a nem kis méretekkel megáldott fiút - khm, magasságára értendően -, őt még meg sem rendítették, pedig nem kis hosszal rendelkezik a lista, min azok neve áll, kik mindenük megadnák Chanyeolért, de mégsem… Megannyi telt idom, csinos alak, formás mell és fenék, nem hozta őt egyik sem lázba - csak az utóbbi, de ez sem rajtuk. És miért? Igen, jó irányba kapirgáltok, szerény főszereplőnk ugyanis immár hetedik éve, hogy tisztában van vele, hogy szexuális irányultsága eltér a normálistól… Normális-normális, ki mit nevez annak. ez csak szülei véleménye, a baráti körében mindenki más eltudta fogadni ezt a tényt, miszerint igen, az iskola egyik legjobb pasija meleg. Szóval már ezzel is kezdődnek a gondok, és okok sokasága, hogy főszereplőnk miért is sétálgat hajnalok hajnalán a rettentő hidegben egy nem túl barátságos környéken.
És akkor a második… Nem elég, hogy Yoda által irigylett fülekkel megáldott barátunk homoszexuális, de még válogatós is… Ohh, de még mennyire!
Nem kevés randevúhoz volt szerencséje már… Nem kevés? Rengeteghez, majdnem minden nap! Igen, legjobb barátja, Yixing - ki mellesleg kínai is, ezt csak megjegyzésként mondom -, mindent megtett, hogy a már szinte testvérének tekintett Yeolnak párt kerítsen, és végre ne csak a szenvedését kelljen nap mint nap végignéznie az iskola négy fala közé zárva. De nem, ez nem sikerült, Chanyeol ritka válogatós egy termet, kinek csak a plakátokon pózoló kolosszusok feleltek volna meg, kikkel nem volt rest fantáziálgatni.
Ohh, micsoda estéi voltak így kedves főszereplőnknek… Éjszakákat töltött azzal, ahogy elméjében legalább hat féleképpen, a lehető legtöbb pózban tette magáévá ezeket a túl photoshoppolt férfiakat, mikre vissza emlékezve még ő maga is bele pirul.
De ennek a válogatásának következtében van ott, ahol... Lényegében a saját nemi szervén kívül másét nem volt még szerencséje megpillantani - a pornót ne vegyük bele, mert akkor már többet is látott mint kellett volna… Igen, tizenkilenc éves, érett, a legtöbb nő szerint túlontúl helyes férfi, aki még szűz. Na, manapság ez is ritka, de ha lett volna alkalma, és az ideál képét kissé félre rakta volna, tán már AIDS-ben is szenvedne.
Remélem sikerült elég okot adnom, miért is tördeli idegesen az ujjait, ahogy szemeivel immár sokadjára körbetekintve próbál erőt venni magán, és elég erősnek bizonyulni, miszerint a különféle “díszekkel” tarkított ajtón belépjen… Maga sem érti miért ilyen nehéz ez, és miért nem volt képes az internetes vásárláshoz folyamodni, de úgy érzi, hogy akár az első szembe jövő férfit is képes lenne megdönteni…
De ez a képzelése egyből tovaszáll, ahogy nem túl messze, egy nem kis testtel megáldott, kimondottan igénytelen személyt pillant meg… Na igen, ha minden nap csodálhatná a jó nagyokat büfögő szexistent, rövidesen lehet impotens lenne… Na azért nem, itt Park Szexmániás Chanyeolról van szó, azért ennyi nem rontaná le kedvét, bár… Az arcára kiülő fintora mindent elárul.
Egy nagyot sóhajtva hunyja le fél pillanatra szemét, miknek felnyitásával keresztezve húzza egészen arcába a sálját, hogy még véletlenül se láthassa meg őt egy ismerőse sem - kérlek, éjszaka közepe van, mégis mit gondolsz Kobold, pont ilyenkor szúrnak majd ki téged, mikor erre felé haladva az életükért hánynak legalább hatféle imát?
Na, de… Miután arcát teljesen elrejtette a közvilág elől, és leginkább egy dementorhoz hasonló külsőt öltött magára, gyors léptekkel célozza meg a kis üzletet, mit tervei szerint a következő öt perc leteltével egy számára kimondottan hasznos szexjátékkal társulva hagyhat el…
A nyikorgó kilincset lenyomva löki be a kissé “szolidabb” kütyükkel teleaggatott ajtót, mi csilingelve adja a pulton könyöklő fiú tudtára jöttét.
Az üzlet forróságot, és azt a kimondott, úgy nevezett “szex szagot” önti magából, ahogy bármerre téved Manó fiú tekintete, a - legalábbis szerinte - beteg ruhákon, és kínzó eszközökön kívül nagyon mást nem sikerül megpillantania.
- Jó estét, segíthetek? - Sóhajt fel a vörös tincsekkel áldott férfi, ahogy az imént lapozgatott újságot becsukva méri végig szemérmetlenül az összezavarodott vevőjét.
- Öhm, helló… - sálját kissé lejjebb húzva lépked beljebb a helyiségben, míg nem közvetlen az alacsonyabbik elé érve méri végig az elé tárulkozó választékot, de figyelmét az eladó jobban leköti.
Szinte pirosan lángoló fürtjei tökéletesen elrendezve omlanak homlokába, arról nem is beszélve, mennyire jól is áll neki… Mélybarna szemei kissé karikásak a fáradtsága miatt, mégis bujkál bennük valami titokzatos, megfejteni való dolog… Telt ajkai résnyire nyitva helyezkednek el tökéletes pozícióban az arcán, mik Chanyeol fantáziáját beindítják, minden ez ellen való védekezését megtörve.
- Hahó, itt vagy?
- Bocsi, itt… - rázza meg fejét zavarodott főhősünk, ahogy szemeivel kissé hunyorogva pillant a hátul felaggatott kincsek sokaságára.
- Tudod mit szeretnél? - Még a hangja is… Olyan lágy, olyan édes, mi felett Chan nem tud csak úgy elsiklani… Na igen, tizenkilenc év nem kevés idő szex nélkül, pláne egy férfinak - ha aszexuális lenne még oké, de ő kimondottan függője ennek, még ha soha nem is élte át élesben.
- Hát… Nem tudom…
- Ne legyél nyuszi, olyat úgysem tudsz mondani, mivel meglepnél… Egy éve dolgozok itt, elég sok és érdekes vevőhöz volt már szerencsém… Síkosító, óvszer, pénisz nagyobbító, vib…-
- Mi? Nem-nem, csak egy… Hogy is mondjam… - Zavartan simít tarkójára, ahogy szemei akaratlanul is újból végigmérik a másik férfit, kiről elég nehéz elhinni, hogy nagykorú, azt meg pláne, hogy egy éve itt dolgozik… - Bocsi, de hány éves vagy?
- Wow, mégis megtudtál lepni… Remélem nem valami perverz állat vagy, aki megakar erőszakolni, de egyébként húsz múltam - Hát oké, Chanyeolnak még ezt is sikerült elintéznie… Első benyomás, minek is az, tuti nem tűnhetsz betegebbnek, ha egy szex boltban az eladót a koráról kérdezgeted, tök hétköznapi dolog… Nem, nem az! Hahh, ilyen idióta is csak ő lehet… - De mit szeretnél? Ha nem tudod nevét elég ha körül írod…
- Egy… Öhm… Kis eszköz, ami szilikonból, vagy másból is készülhet, és a vagina, és análszex érze…-
- Szóval flaslight… És milyet szeretnél? Melyikre hasonlítson, és milyen fajta? Várj, kitalálom inkább! - mosolyodik el szemérmetlenül, ahogy fejét kissé oldalra biccentve méri végig a már lángoló arcú óriást. - Fenék, rezgős - Mintha csak egy darab papírról beszélne, úgy ejti ki a szavait, és Chanyeol reakcióját meg sem várva fordul el tőle, hogy az egyik polcról levehessen az említett eszközből is három fajtát, mit a megszeppent Manó elé téve húzza önelégült mosolyra ajkait. - Vagy nem ilyet szerettél volna?
- D-de…
- Hmm… Sejtettem. Ha véleményre vagy kíváncsi, szerintem ez a legjobb - tolja kissé előrébb a középre helyezettet - az ára is, és a funkciója is… Bár a három totálisan ugyan az, csak a külseje más, és az értékük… De semmiben sem különböznek, ezt pedig még sokan is viszik.
- Oh, értem… - bólint hősünk, ahogy zsebéből pénztárcáját előhalászva kerít belőle elegendő pénzt az új szórakoztató eszközéhez.
- Más valamit esetleg? - szólal meg a vörös hajú, ahogy az összeget bepötyögve számolja ki a visszajárót.
- Hagyd csak… - inti le az épp apró után kutató fiút - És más nem lesz, köszönöm szépen - apró mosollyal az arcán ad hálát a másik segítségéért, ahogy sálját újból arca elé varázsolva, s kütyüjét zsebébe csúsztatva indul meg a kijárat felé.
- Én köszönöm, és jó szórakozást az estéhez - kuncog fel az eladó, miközben újságját újból keze ügyébe véve tárja fel, hogy annak böngészését folytatva üthesse el hátralévő idejét.
*~*~*~*~*~*
- Hé, Yeol! - Akcentusa azonnal felfedi kilétét az említett számára, ki mit sem törődve vele halad tovább az iskola nyüzsgő folyosóján, hisz magában jól tudja, barátja úgyis beéri őt - előbb vagy utóbb. - Ó, hogy csesződj meg, süket vagy, vagy mi a franc? - puffog orra alatt Yixing, minek hatására Chant akaratának ellenére is egy apró kacaj hagyja el. - Most meg mi ilyen vicces…?
- A kiakadásod… És tökéletesen hallok, de gondoltam úgyis beérsz, hisz nem valami nagy sebességgel haladok - apró mosoly kúszik fel ajkaira, ahogy az alacsonyabbik arcát - mire nem tetszése tisztán kiül - végigmérve csodálja grimaszát.
- De akkor is… Mindegy. Estére van valami programod? - Szeme sarkából pillant fel az Óriásra, hogy tudomásul vegye igen csak feltűnő jókedvét, minek szegény az okát nem tudja, hisz Chan senkivel sem osztotta meg rejtett titkai - miszerint a szex boltban vásárolt flashlight segítségével fantáziálgathatott éjszaka órákon keresztül a vörös eladóról.
Oh igen, kivételes alkalom, hogy nem egy plakáton szereplő férfi keltette fel a figyelmét, hanem egy egyszerű - már ha a rikító piros haja annak mondható - külsejű, hétköznapi életet élő kaphatta meg ezt a kitüntetést. Yeol mégsem tudja mért, de kinézete elméjébe vájta magát, ahogy édes, simogató hangja is, mit bármikor feltudna idézni. Talán ez életében az első alkalom, hogy egy mondhatni átlag ember ilyen érzéseket váltott ki belőle - igen, a nadrágján előtűnő dudorra célzok ezzel.
- Nincs semmi, szabad vagyok… Miért? - Érdeklődve vezeti tekintetét kínai társára, ki a folyosón gyülekező diákokat kerülgetve igyekszik eljutni a megfelelő teremhez, nyomában Kobolddal.
- Akkor már van. Hat óra, a déli parkban, a vízesés mellett - Büszkén veti szavait Chanyeolnak, kinek többet ennél nem is kell mondani, tisztában van a dolgok miértjével. Egy újabb randevú, Yixing jóvoltából, minek hatására eddigi pofára eséseinek sokasága úszik be gondolataiba. - Tudom, hogy megint fancsali képet vágsz, de érzem, hogy ez jó lesz… Sok közös van bennetek, és meg se próbálj nem elmenni, mert én heréllek ki saját kezűleg.
- Jó-jó, értem… Hogy néz ki?
- Majd megtudod.
- Akkor hány éves?
- Nem az én dolgom ezekkel az információkkal való ellátásod.
- Aish, nehéz eset vagy… Akkor legalább a nevét elmondanád? - szemeit megforgatva csúsztatja hatalmas pulóverének zsebeibe mancsait, ahogy a válaszra várva próbál lelkesnek tűnni - még, ha nem is az.
- Baekhyun. Byun Baekhyun.
*~*~*~*~*~*
- Öhm… Inkább a másik felsődet vedd fel - egy hanyag mozdulattal bök a széken heverő pólóra Yixing, miközben Chan ágyán szétterülve nyomkodja mobilját - bár, ha tudná mik történtek itt az este, lehet, hogy a szoba közelébe sem menne…
- Ya, hyung, ugye most csak szórakozol velem? Ez már hányadik, amit felaggatsz rám?! - arcát felfújva kapja le a leszavazott ruhadarabját, hogy orra alatt dünnyögve szenvedje fel magára az újabb textilt, ezzel tisztán Yixing tudtára adva nem tetszését - mire már szavaiból is rájött, de jobb megerősíteni.
- Jó benyomást akarsz kelteni, nem? Akkor meg nyugi van… - tornázza fel magát ülő helyzetbe, hogy a morcosabbik félen végignézve húzza elégedett mosolyra ajkait. - Ez jó lesz… Hozzá még azt a fekete, hátán feliratos pulóvered, és az úgy korrekt már.
- Végre kész… - sóhajt fel, mintha csak egy több órás munkát követően közölték volna vele, hogy a mai műszakja a végére ért… Pedig nem így van.
- Á-á, ne siess ennyire… Még kezdeni kell valamit a nyakadon lévő pattanással…
- Pattanás?! - rémülten kapja kezeit az említett testrészére, hogy vékony ujjait végig vezethesse hófehér bőrén, az említett bőrhibát keresve rajta, mit kínai barátja egy apró kacajjal jutalmaz.
- A fejedre gondoltam te sügér eszű - rázza meg fejét egy sóhaj kíséretében, ahogy az ágyról felszenvedve magát ragadja meg a magasabbik csuklóját, hogy a fürdőbe rángatva őt igyekezzen segítségére lenni, tincseinek igazgatásában.
- Szerintem vasaljuk ki, így úgy nézel ki, mint egy rossz puli kutya… - a fiatalabb válaszát meg sem várva tárja fel a falon elhelyezkedő szekrényt, miből az elektromos segédeszközt előszedve azonnal a konnektorba dugja.
- Most mért? Én szeretem így hordani… - Húzza el féloldalasan ajkait, ahogy két ujja közé csípve egy tincsét emeli azt szeme elé, s vizsgálgatja azt, míg barátja a fehér fadobozt túrva keresgél, ki tudja mi után.
- Ezért nem volt még senkid - sóhajt fel, ahogy pár flakont letéve fordul a magasabbikhoz, s méregeti őt szigorú pillantásaival, miközben szemöldökét ráncolva mélyed el gondolataiban, ezzel nem kicsit hozva a frászt Chanyeolra.
- Most mi van? - kérdi értetlenül, ahogy egy lépést hátrálva készíti elő a szabad menekvési útját, készítve magát lelkileg minden lehetőségre, hogy barátja mivel is fogja lezúdítani most.
- Borotválkozz meg - csoszog közelebb a kádhoz, minek szélére leülve méregeti továbbra is Koboldot.
- De hisz két na-
- Azt mondtam, hogy borotválkozz meg! Öregít a borosta, és a srác sem akar egy harmincnak tűnő egyeddel randizgatni…
- Ya, hyung! - szemeit összeszűkítve adja az idősebb tudtára szavai iránt érzett nem tetszését, ám ezt a komolyságát csakhamar lecseréli apró kacaja, s a kapott parancsot követve emeli le a polcról a kellő eszközöket, hogy tevékenységét elkezdhesse.
Lényegében végig így telt Manó fiúnk készülődése, ahogy Yixing próbálva oldani a húzódó feszültséget, kissé csipkelődött a fiatalabbal, kinek ajkaira többször is sikerült mosolyt csalnia - még, ha ennek mérete apró is, akkor is eredményes volt igyekvése.
A kocsi utat az eddigiekhez képest sokkal inkább feszengve töltötte Chan, s félő volt már, hogy ujjai nyomorgatása közepette kitöri-e az egyiket, mik nem egyszer adták tudtára egy fájdalom hullámmal, vagy reccsenéssel, hogy ez a cselekvése mégsem olyan szerencsés, mint amilyennek ő szánja.
Hiába volt már szerencséje - vagy szerencsétlensége - megannyi randevúhoz, mindegyik előtt kimondottan ideges, s szemei előtt teljesen más cél lebeg, mint aminek kellene kínai barátja szerint… Ő azért szervezi ezeket neki, hogy végre lelhessen valakit, aki szívébe költözhet, míg Chant egyetlen egy dolog vezeti, ami két lába közt helyezkedik el, s minden egyes este felzargatja nyugodt gondolatait, hogy valami piros karikás dologról fantáziálgasson, és sikerrel is jár.
- Na figyelj… - köszörüli meg a torkát Yixing, ahogy az apró kavicsokkal kirakott úton haladva kapkodja jobbra-balra tekintetét, azt a bizonyos Baekhyun névvel ellátott férfit keresve. - Ne stresszelj rá, ahogy szoktál, ne cseszd el az ócska poénjaiddal, és ne mondj semmi bántót, még, ha viccnek is szánod…
- Szóval legyek totál ellentettje magamnak, mindent értek… - nevet fel cinikusan, mire az alacsonyabbik szemeit megforgatva húzza hatalmas görbületre ajkait.
- Akkor viselkedj úgy, ahogy akarsz, de ne ítéld el egyből, adj neki egy esélyt, Sehun szerint hasonló hozzád, nagyon is… Szedd össze magad, és mindent bele! Majd mesélj… - veregeti vállon Chant, s elfordulva tőle indul meg, hogy újra bevegye az idevezető utat apró lépteivel. - Vörös haja van - szól még vissza, hogy a kérdését megelőzve adjon tudtára egy olyan információt, miről minden bizonnyal felfogja ismerni a “szerencsés” srácot.
- Kösz… - suttogja már csak magának, ahogy pulóverét kissé megigazgatva, szemeivel kissé hunyorogva igyekszik fellelni az említett színű hajkoronát, mit a vártnál is hamarabb sikerül megtalálnia.
Egy mély sóhajt hallatva indul meg a nála alacsonyabb fiú felé, gondolatait próbálva rendezni, hogy mégis miként szólítsa meg, és mit mondjon neki…
Haza vinni, és megfektetni… Ez az egy gondolat lebeg lelki szemei előtt, ahogy Baekhyun törékeny alkatát immár sokadjára méri végig… Olyan ártatlannak tűnik, olyan elveszettnek, ki csak a boldogságot keresve próbál kitűnni kissé a tömegből. Legalábbis ezt gondolta, míg oda érve meg nem szólította őt.
- Öhm… Baekhyun? - érinti meg óvatosan a vállát, mire az említett egy száznyolcvan fokos fordulatot véve kerül szembe Chanyeollal, de bár ne tette volna ezt.
Kikerekedett szemekkel mered a másikra, amint a felismerés szele utoléri őt, hogy ki is az, akivel egy randevút rendeztek le neki… Biztosra veszi, hogy ő az, arca vonásait felismeri, ahogy előtűnő féloldalas, kissé huncut mosolyát is. A sors játszik ezzel a szegény Óriással…
NINCS LEKTORÁLVA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése