- Yeol… Az istenért, figyelj már te cseszett Yoda! - vállamnál fogva fordít szembe magával, ezzel késztetve megálljra a folyosó közepén, egyetlen mai célom megakadályozva ezzel, mégpedig, hogy az iskola nyomasztó légkörét minél hamarabb hagyhassam el…
- Mi a franc van már? - förmedek rá a kelleténél nagyobb hévvel, mit alig, hogy csak megteszek, már bánom is, viszont makacsságom túl nagy ahhoz, hogy ezt kimutassam felé…
- Este akkor jössz? - hangnemem ellenére arcán így is egy hatalmas mosoly foglal helyet, ám kérdése értetlenkedéssel tölt el… Mégis miről beszél?
- Mi lesz este? - szemöldökeim összeráncolva rázom le az engem tartó kezeit, s táskám pántjait igazgatva folytatom utam, nem is kételkedve benne, hogy Sehun a nyomomban loholva tartja tempómat, hogy szavaival továbbra is ostroma alatt tarthasson.
- Megint nem figyelsz semmire… Megbeszéltük, hogy össze ülünk iszogatni. Valami rémlik? - terem mellettem egy könnyed lépéssel, ahogy arcán ülő apró mosolya kétség kívül felfedi izgatott állapotát, mi vegyül boldogságával.
- De hisz… Szerda van.
- És? Max nem jössz be holnap, ha annyira szétcseszed magad az este, ahogy mondták hyungék, semmi fontos nem lesz… Nem írtok, két órátok elmarad, a többi meg tök fölösleges…
- Matek és töri… Bukásra állok mindkettőből, így nem maradhatok ki. Inkább most otthon leszek, hétvégén megyek majd - hagyja el egy lemondó sóhaj Sehun ajkait, ahogy kérlelésem feladva baktat továbbra is mellettem… Nem akarok mást, csak álmodni.
*~*~*~*~*~*
- Channie… - lágyan ejti ki nevemet, ahogy a fehér ágyneművel borított ágyon közelebb kúszva bújik karjaim közé, s állát mellkasomra támasztva mélyeszti sötét tekintetét enyéimbe, ahogy arcára halvány mosolya szökik fel.
- Mond csak - simítók feje búbjára, miközben feljebb kúszva hint apró csókot ajkaimra, mik a megszokott vad, követelőző helyett sokkal érzékibb és törődőbb. Ritkán ilyen, de bárhogy is viselkedik velem, én imádom minden egyes porcikáját.
- Emlékszel már…? - Óvatosan ejti ki szavait, miközben kíváncsi szemeivel arcom járja át sokadjára, így memorizálva minden egyes milliméterét.
- Mégis mire? - értetlenkedve mérem végig apró alkatát, ahogy lábát csípőm felett átvetve ül fel arra lovagló pózban, s tenyereit mellkasomnak préselve hajol egész közel arcomhoz.
- A nevemre - Ujjbegyét arcélemre nyomva húzza végig azon, mit selymes ajkaival követve nyálazza össze a számára elérhető helyeket, ahogy egyre lejjebb haladva tér át nyakamra.
- Emlékszem… - Mélyet szusszanva ejtem ki ezt az apró szót, mire bőröm kényeztetését megszakítva fúrja vágytól ködösült tekintetét enyémbe, ezzel babonázva meg teljesen engem.
- Akkor mond ki… - kérlel kéjes hangon, minek nehéz lenne nem ellenállni, a felhúzott falat mégsem engedem leomlani még.
- Mégis miért? - Kezeim combjaira simítva veszek el teljes egészében gyönyörű szemeiben, ahogy pillái kissé megrebbennek, s csípője mozdításával egyetemben csípi fogai közé arcomon simuló bőröm, ezzel csalva ki mély sóhajomat, mik csak ösztönzésre bírják őt.
- Chan~... Kérlek - Céljáért tovább küzdve köröz ágyékomon, miközben édes csókjaival halmozza el testem elérhető felületét, ezzel egyre szűkösebbé téve tagom helyzetét, mi természetesen neki is feltűnik, így, hogy kínzásom folytathassa, vékony ujjait nadrágom korcán végigvezetve csúsztatja kezét egy egyszerű mozdulattal alá, s fog alsómon keresztül férfiasságomra, így elérve azt, hogy élvezetemnek hangot adva nyögjek fel érintése hatására.
- Mit kapok, ha kimondom? - Féloldalas mosollyal mérem végig kipirult arcát, mi a megannyi együttlét következtében is ugyan úgy izzik, mint a legelső alkalommal.
Zavarban van, ám érzelmeinek vezénylésének engedve izgat fel engem, hogy ezt követően szexuális vágyait teljesítve repíthessem az élvezetek mennyországába, ahogy védelmezve tartsam karjaim közt, s ajkaira suttogjam azt az apró, mégis mindennél többet mondó szót, mi nem más, mint a szeretlek, bár ez szinte már kevésnek bizonyul annak kifejezésére, hogy mit érzek iránta.
Mert, hogy mit is? Minden, ami pozitív… Felleltem benne a lelki társam, a legjobb barátom, ki szerelmemmé nőtte ki magát, s aki nélkül egy percet sem akarok már élni. Lehet nem létezik, hisz ő álmaim szüleménye, szavaim mégis egytől egyig igazak.
Érzem az illatát, hallom a hangját, selymes bőrére simíthatok, ahogy minden egyes porcikáját apró csókokkal hinthetem be, mik számomra a legnagyobb örömöt jelentik. Ha boldog, én is azzá válok, ha szomorú, én is az leszek, de igyekszem őt jobb kedvre bírni, még, ha a leghülyébb dolgokkal is árasztom el őt, mit sem számít az… A lényeg csak annyi, hogy mosolyog olyankor, mi szívem megdobbantva csalja ajkaim szélét felfelé, hogy fogaim megvillantva üljön ki örömöm arcomra.
Nincs szükségem senki másra… Lehet, hogy van jobb, van szebb, de ez mind mit sem ér, ha én őt szeretem? Nem is akarok mást… Egyetlen vágyam van, mégpedig, hogy karjaim közt tarthassam őt, vele lehessek, és ne csak álmaim főszereplője, hanem a valóságé is ő legyen, hisz számomra már Baekhyun maga az élet.
- Ha kimondod…? Engem kapsz meg - csuklóját mozdítva kényszeríti ki belőlem következő nyögésem, ahogy tekintetét végig arcomon tartva igyekszik minél jobban felizgatni engem, hogy elmém elködösítse a vágy, mitől már nem is állok olyan messze… Túl jól ismer, hogy tudja, mikkel, mit vált ki belőlem.
- Hisz már az enyém vagy - Egy gyors, mégis könnyed mozdulattal gyűröm magam alá testét, s a várakozást megunva hajolok hó fehér bőrére, hogy apró, lila foltokkal tarkíthassam nyakát, mi reakcióját nézve kimondottan tetszik neki.
- De akkor teljesen megkapsz… - Elhaló hangon ejt ki szavait, ahogy vékony ujjait kócos tincseim közé csúsztatva von teljesen magához, miközben lábaival derekam átkulcsolva simul újból ágaskodó férfiasságomhoz, ezzel hasonló hangokat kicsalva magából, mint belőlem.
- Várd ki… - A megszokottnál mélyebb hangon dörmögöm fülébe, ahogy kezeimmel pólója szegélyét megtalálva, egy egyszerű mozdulattal szabadítom meg tőle, mit sajátom követ, s a szoba valamely ismeretlen zugába száműzve őket, egy sokkal vadabb csókba invitálom, miközben felsőtestén végigsimítva ragadom meg nadrágja korcát, hogy kínzó lassúsággal kezdjem letolni róla, alsójával egyszerre, mik alatt férfiasságának minden bizonnyal már nem volt túl kényelmes a helye.
Csókjaimmal lejjebb haladva hagyok puha párnáitól egészen mellkasáig egy nyálcsíkot sértetlen bőrén, mik mindegyikét egy mélyebb sóhajjal értékel.
Ajkaim közé véve mellbimbóját szopogatni kezdem, míg másikat két ujjam közé csíptetve kényeztetem, mivel egy halkabb nyögést sikerül kicsalnom belőle.
Megszakítva jelenlegi kínzását, egy újabb táncért hajolok fel hozzá, mit nyelveink járnak egymással, ahogy kezei övemet fellelve csatolják ki azt és nadrágom gombja követi, hogy megszabadíthasson a zavaró ruhadarabtól, s bármiféle vacillálás nélkül teszi meg.
Ujjaim nemessége köré fonva mozdítok azonnal csuklómon, s csókunkba nyögve, egyre csak ösztönöz tevékenységem fokozásán, ahogy végtagom gyorsabban mozgatva viszem közelebb, és közelebb a gyönyör mámora felé, mit hangosodó nyögései jeleznek nekem.
- Chanyeolh… - remeg meg egész teste, ahogy fejét hátra vetve esedezik még többért, s kezével kidolgozott felsőtestem simogatva találja meg néha tagom, mire ráfogva kényeztet egy ideig, ám ereje csak hamar elhagyja.
- Nincs baj - hintek egy csókot homlokára, mikor elengedve őt támaszkodom meg gyönyörű teste mellett, s egy gyors mozdulattal csúszok lejjebb az ágyon, hogy bármiféle figyelmeztetést mellőzve engedjem torkomra méretét, majd makkján körözve a nyelvemmel, ujjaimmal újból vékony bőrét kezdem húzgálni férfiasságán, míg szabad kezemmel hasa alját cirógatva próbálom a lehető legtöbbet megadni neki, mi csak tőlem telik.
- Elh… El fogok mennih… Chan! - Vállaimba marva igyekszik eltávolítani ajkaim tagjáról, ám én kérlelésének ellenmondva unszolom őt, ahogy egyre mélyebbre engedve nemességét gyorsítok kényeztetésén, mind addig, míg nevemet nyögve nem engedi élvezetének jelét számba, mit én kegyesen lenyelve igyekszem a legjobb lenni, ahogy még egy utolsót szívva rá távolítom el az összes cseppet róla.
Gyönyörű látvány, ahogy kipirult arccal, homlokára tapadt tincseivel piheg, s boldogsága arcára kiülve követel tőlem többet, minden egyes alkalommal.
Az éjjeliszekrény középső fiókjából a kis tubust kivéve, ujjaimra nyomok a benne található síkosítóbol, mire ő lábait terpeszbe helyezve, térdeit felhúzva ad nekem nagyobb teret, hogy szeretkezésünk kellemetlen részén minél hamarabb átesve váltsunk át a legtöbb érzelmet tartalmazó részére, mikor testeink egyesülve adják meg mindkettőnk számára az élvezetet, mire vágyunk.
- Biztos akarod…? - Kissé aggódva mérem végig verejtéktől fénylő testét, ahogy döntését csak egy apró bólintással jelzi nekem. - Próbálok óvatos lenni - tapasztom ajkaim újból övéire, ahogy lábai közé férkőzve helyezem ujjaim bejáratához, s csókunkba társítva nyelvem kezdem tágítani őt először egy újjal, mit viszonylag még jól bír, ám arca rándulása elárulja, hogy a kissé fájó, feszítő érzés nem épp kellemes a számára.
Párnáit, nyakát csókolgatva, s fülét szopogatva igyekszem minden figyelmét elvonni fájdalmairól, ám hiába igyekezetem, ugyan úgy érzi ezt továbbra is.
Egy ideig várva társítom másodikat is, ám itt már több időt töltök el, hogy szokhassa, s némi mozgás után már három ujjal folytatom ezt, mi legtöbbször elégnek szokott bizonyulni, így miután sikerül eléggé kitágítanom őt, nemességemre csöpögtetek az átlátszó folyadékból, mit jól szétkenve magamon, bejáratához helyezkedem.
Lassan hatolok be, s mikor férfiasságom feléig van már benne, ajkaira hajolva hintek rájuk csókot, így várva, míg teljes méretem el nem fogadja mindenféle kellemetlenség nélkül.
- Jól vagyok - suttogja, végig szemeimbe nézve, ahogy apró mosolyát megvillantva biztosít szavai igazáról.
Fejemmel bólintva döntöm homlokom övének, ahogy csípőm lassan mozdítva próbálom fékezni önző énem, ki mit sem törődve hajszolná őt, ahogy neki jól esik, de ezt nem akarom… Azt akarom, hogy ő is élvezze, bármennyire is nehezemre esik saját magam fékezése. Idő, és mindketten élvezhetjük, így adva az egésznek egy pluszt.
- Most simogatsz, vagy megdugsz végre? - csípőjét megemelve löki teljesen nekem testét, így juttatva nemességem teljes hosszát forró belsejébe, s továbbra is tartva magát mozog bele ő is az egészbe.
- Ahogy óhajtod - ajkaira marva fokozom tempóm, s a sok együttlét következtében könnyedén lelem fel gyenge pontját, minek sikerességéről a belőle származó magasabb nyögések biztosítanak, ezzel adva elég motivációt, hogy a csúcsra vezessem magunkat.
A kis ház ürességét egymást követő nyögéseink hangja tölti meg, ahogy a levegőt izzóvá varázsolva olvad össze testünk és minden érzelmünk átvíve szeretkezésünkbe igyekszünk a legjobbat okozni a másiknak.
- Chan… Én mindjárth…
- Még kicsit… - édes ajkait újból megízlelve fonom ujjaim nemessége köré, s csípőm mozgásával párhuzamban kezdem mozgatni kezem, mivel csak hamar elérem célom, s tagja rándulva engedi saját hasára nedűjét, miközben hátamba marva hagyja el magas nyögése ajkait, s ahogy izmai megfeszülnek rajtam, engem is elér a vég, így kihúzódva belőle engedem élvezetem jelét övé mellé, ahogy arcaink egymásnak támasztva próbálom rendetlen légzésem csillapítani.
Senki nem volt képes ezt kiváltani belőlem. Volt kapcsolatom, nem is egy, de ő az első férfi az életemben, kire így tudok tekinteni, azaz szerelemből. Mellettem van, de még sincs, ölelem, csókolom, ám ez mind valótlan képzelet, mit elmém játszik velem, kínoz.
A belsőm ketté hasad, mikor a kelés keserű íze ér utol, s itt kell hagynom őt, minden egyes nap. Nem akarom. Nem akarok felkeni, örökké aludni szeretnék, hogy vele lehessek, hogy ne keljen ilyen fájdalmas búcsút vennem tőle, s egész nap őrölnöm magam, hogy vajon ő valós-e. Tudni akarom, tudni mindent, hogy ez az egész mért van, miért űznek csúf viccet belőlem a fentiek.
Apró csókot hintek ajkaira, ahogy felkelve jelenlegi helyemről, némi zsebkendőt veszek kezembe, hogy megszabadíthassam őt a fehér anyagtól, mit némán tűrve hunyja le pilláit, miközben én apró puszikkal borítom be testét, mivel semmi célom sincs már, csak szeretetem kifejezése irányába.
A használt papírokat csak egy hanyag mozdulattal hajítom a földre, ahogy a takarót magunkra húzva ölelem át szorosan őt, s orrom nyirkos tincseibe fúrva szívom magamba édes illatát.
- Köszönöm - suttogja szinte hangtalanul, s arcát mellkasomba temetve vezeti ujjait hajamba, s apró csókot hint felhevült bőrömre, mitől a jóleső bizsergés járja át testemet.
- Mégis mit? - Értetlenül ráncolom szemöldököm, ahogy selymes bőrét cirógatva hunyom le szemeim, s engedem a fáradtságnak, hogy eluralkodjon testemen.
- Mindent, hogy itt vagy nekem… Szeretlek!
- Én is szeretlek… Baekhyun - Egy hosszabb puszit nyomok homlokára, s ajkait szóra nyitva emeli rám tekintetét, ám szavai már nem érnek el hozzám…
*~*~*~*~*~*
Mobilom fülsértő rikácsolása szakítja félbe édes álmomat, s készen állva elküldeni a zaklatom a bús francba, fogadom el a hívást.
- Yeol! Hallod, hogy hívják?! - izgatottan szólal meg Yixing, még mielőtt nekem bármi esélyem lenne életben létemről jelet adni neki.
- Mi a franc van? Mégis kit? - Ingerülten vetem szavaim a készülékbe, ám lelkesedését ez sem töri le, ugyan olyan hevesen folytatja eddigi beszédét.
- Baekhyun? Ez a neve?!
- Igen, mi van vele? - értetlenkedve tornázom magam ülő helyzetbe, ahogy szabad kezemmel arcom dörzsölve várom válaszát, hogy hirtelenjében mért kezdett érdeklődni szívem egyetlen lakója felé.
- Vörös haj, sötét szemek… Hozzád képest alacsony, hó fehér a bőre, és minden stimmel… Chanyeol, itt van Baekhyun.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése