Túlfűtött érzelmek [ChanXing] 18+

A forró víz csordogál végig testemen, én pedig gondolataimban elmélyedve döntöm homlokom a hideg csempének.

Fárasztó egy napon vagyunk túl. Nem csak én, hanem az egész banda. Különösen sok dolgunk volt ma. Az MV forgatás mellett fotózás, és a különböző helyszínekhez való utazgatás. Nem tűnik nehéznek, de vagy hússzor eltáncolni a koreográfiákat, na az már nem egyszerű, és megszokni sem lehet. Ez egy örökös harc marad, melyet a sikerért folytatunk minden egyes nap.

Az ajtó nyitódik, de én nem zavartatva magam folytatom testem tisztítását, ahogy a levegőt tusfürdőm illata lengi át. Már megszoktam, hogy valaki mindig bejön, de a helyiségbe kerülő gőznek, és a kabinra ülő pára miatt nem lehet belátni hozzám - így én sem látom, hogy ki jött be.

A samponom kezdem fejbőrömön habosítani, majd fejem a folyó víz alá dugva kezdem lemosni, a forrósága miatt pedig végig égeti bőrömet, így éreztetve velem, hogy még élek.

Nem rá számítottam, hogy ő jött volna be, de tevékenység jobban meglepett. Lehetséges, hogy valami, amiről már réges-rég álmodozunk, az egy villámcsapásra valóság lesz? Pedig csak elképzeléseink félve őrzött titkai voltak… Ő pedig mint aki a fejembe látna, valósággá tette ezt.

Hirtelen nyílik ki a zuhanykabin, és két erős kéz derekamra fogva nyomja hátamat a hideg csempének, gerincemen pedig végigfut a hideg. Nedves tincseim szemembe lógnak, így kiléte elsőre nem egyértelmű számomra, de egy gyengéd mozdulattal tűri el fülem mögé, és míg mielőtt bármit reagálhatnék ajkaimra hajolva kezdi táncoltatni sajátjait. Érzem, ahogy arcomba fut az összes vérem, és a meleg ellenére még inkább melegem lesz. Szemeim lehunyva adom át magam az élvezetnek, ahogy egyre vadabbul tépi ajkaim. Megannyi kérdést szeretnék feltenni neki, de túlságosan is rég várok erre az érzésre, hogy csak úgy megszakítsam… Nem kényszerít rá, kezeivel mégis erősen tart, mintha csak attól félne, hogy elszaladok. Csókja nem erőszakos, annál inkább gyengéd, mégis vad. Megannyiszor képzeltem már el, mégis felülmúlja ez az összes álmodozásom. Ahogy felhevült, csupasz bőrét érinthetem, puha párnáit ízlelhetem, és selymes, már vizes tincsei közé vezethetem ujjaim… Ez az érzés felbecsülhetetlen.

Ajkaink levegő hiányában távolodnak el egymástól, homlokát pedig enyémnek döntve hunyja le szemeit, apró mosollyal arcán. Mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, merev tartása pedig enyhül derekamon. Nem merek megmozdulni, nem tudom mit tegyek. Elhinni is nehéz, hogy ez velem történik meg… Az álmok tényleg valóra válnának?

Közelebb húzva magához meztelen testem, fut végig a jóleső bizsergés gerincemen, kezeim pedig reflexből vállára téve próbálom megtartani a pár centis távolságot köztünk, kevés sikerrel.

- Édes vagy, mikor zavarba jössz - fekete szemeivel egészen lelkemig lát, szívverésem pedig, még mindig nem tud lenyugodni közelsége miatt. Nem mozdul, nem csinál semmit, csak szemeivel arcom pásztázza végig, és a boldogságának jele továbbra is meglelhető az arcán. Mindketten csendben meredünk a másikra, a fürdő terét csak a víz csobogásának hangja tölti ki, és szívünk egyszerre való dobbanása.

Karjaim elengedve hullanak az engem tartó karjaira, miket ő ennek hatására teljesen átkulcsolja derekam körül. Arcát nyakamba temetve szívja magába tusfürdőm illatát, majd egy hirtelen vezényléstől fogva csókol érzékeny bőrömre, így haladva egészen le kulcscsontomig, belőlem jóleső sóhajokat kicsalva.

Egyik kezével hasamon simít végig, míg másikon lévő mutatóját állvonalamon húzza le, mit ajkai követnek. Vékony ujjaim tincsei közé vezetve döntöm hátra fejem, ezzel is nagyobb területet nyújtva neki bőröm kényeztetésére.

Végigjárva az összes érinthető felületet a nyakamon kutatta fel érzékeny pontjaimat, miket nem volt rest piros foltokkal elhalmozni. Kisebb nyögések szakadtak fel belőlem, mikor ezeket fellelte, ezzel csak egyre inkább bátorítva őt. Érzem, ahogy bőrömre mosolyog, majd nyakam kínzását abba hagyva hajol vissza ajkaimra, nyelve pedig azonnal bejutásért könyörög, mit én kérdés nélkül megadni neki.

***

- Chanyeol, te ugye most csak szívatsz? - Szemöldökeim összevonva meredek az előttem vigyorgó fiúra, aki a falakat pásztázva keresi a megfelelő szavakat, mért rángatott ki puha fekhelyemről, állítása szerint délben, pedig csak fél kilenc van.

- Hát… Nincs itthon senki… Én pedig nem akartam velük menni, de egyedül lenni sem akartam. Öhm izé… Bocsánat? - Hatalmasodik el mosolya, mikor ajkaim egy lemondó sóhaj hagyja el, és rosszallóan rázom meg fejemet, miközben a konyhát célzom meg, valami ehető dolog való kutatás érdekében. - Na, hyung! Nézhetnénk valami filmet…

- De te miért nem akartál velük menni? - torpanok meg hirtelen felé fordulva, minek következtében kis híján mellkasomnak ütközik.

- Hát mert… Nem volt kedvem. Asszem’ - kezét megemelve simít kissé zavartan tarkójára, s én kezeim derekamra téve meredek rá szigorú tekintettel.

- Chanyeol…

- Na jó… - egy lemondó sóhaj hagyja el ajkait, miközben így is szerte szét álló, hullámos haját kissé megkócolja, majd tekintetét rám emelve folytatja szavait. - Csak ritkán vagy itthon hyung, és ezért inkább veled akartam lenni, mert hiányoztál már.

***

Nyelve táncot jár az én érzékszervemmel, miközben szám belső felét térképezi fel vele, minden centiméterem átjárva. Alsó ajkamba harapva válik el tőlem, és újra nyakamra hajol, mit apró csókokkal hint be, keze pedig lejjebb haladva simít végig alhasamon, majd egy hírtelen mozdulattal szorít nemességemre, mikor a legkevésbé számítanék rá.

- Chanyeol! - Felnyögve borulok nyakába amint csuklóját idegtépően lassan kezdi mozgatni férfiasságomon, arcán mégis egy kaján mosollyal figyeli minden mozdulatom. Szabad kezét tarkómra csúsztatva húzza arcom ajkaihoz, majd állvonalamon végignyalva téved vissza érzékszervemhez, és eddigi érzéki csókját egy vad, kissé követelőző váltja fel, ahogy párnáim tépve kezd gyorsítani tempóján, én pedig szájába zihálva próbálom visszatartani feltörő nyögéseim.

- Hyung… Hallani akarlak - nyakamra hajolva csíp kissé bőrömbe, én pedig eleget téve neki engedek szabadjára egy kisebb nyögést kényeztetése hatására. Ujjaim hasához érintve kezdem feltérképezni izmai vonását, mik érintésem alatt megfeszülnek. Nem bírom már ezt a tétlenkedést… Esetlennek érzem magam, hogy csak itt állok, és semmit sem teszek.

Kissé ellökve magamtól fordítok helyzetünkön, így hátát a hideg csempének préselve marok azonnal nyakára, ő pedig helyet adva nekem nyitja résnyire ajkait, és levegő után kapkodva hunyja le szemeit.

Példáját követve én sem vagyok rest nyomokat hagyni bőrén, egészen hasa aljáig. Köldökén körözve nyelvemmel pillantok fel rá, hogy láthassam reakcióját. Hátra vetett fejjel zihálja a felforrósodott levegőt, én pedig egy utolsó csókot hintve puha őrére térek át merevedésére. Először csak ujjaimmal fogom körbe, és úgy húzom végig rajta kezem, de már ezzel sikerül meghallatni mély, mégis édes hangját, majd ehhez társulnak ajkaim, mikkel körbezárva nemességét engedem torkomra őt, egy hangos nyögést kiváltva belőle.

- Basszus, Yixing… - Próbál minden fogható dologba kapaszkodni, miközben vizes hajamba túrva húzza meg kissé tincseim, és kezdi diktálni a neki megfelelő tempót. Mély és férfias nyögései törik meg a víz csobogásának a hangját. Alsó ajkába harapva veti hátra fejét, igyekezve visszatartani hangját, szinte sikertelenül.

A levegő csak egyre forróbb körülöttünk, zihálása pedig gyorsul, ahogy közelebb repítem az élvezet kapujához.

***

- Most komolyan? - alsó ajkát lebiggyesztve mér végig Chanyeol, és könyörögve mélyeszti fekete szemeit enyéimbe.

- Muszáj mennem, te is tudod…-

- De hisz születés napod lesz! Ne csináld már Yixing!

- Nem az én döntésem, te is tudod… De nem halok bele, kibírom, szóval te is - apró mosolyra húzva ajkaim veregetem meg vállait, ám ő karjaival átölelve húz közelebb magához.

- Majd hívj valakit, ha leszállt a gép, de ne úgy mint múltkor! - mutatóujját megemelve dorgál meg a legutóbbi alkalomra visszaemlékezve, mikor teljesen kiment a fejemből, és a fáradtságnak engedve nyomott el az álom. - Aztán épségben gyere haza, és vigyázz magadra hyung! - Hajkoronámba egy puszit hintve enged szabadjára, hogy újból egyedül szálljak fel a repülőgépre.

***

Élvezetének jelét számba engedve hagyja el egy olyan nyögés ajkait, mit nem kizárt, hogy még a többiek is meghallottak a földszinten. Makkját kissé megszívva távolítom el az összes cseppet róla, majd hasát újra végigcsókolva jutok vissza ajkaihoz, ő pedig egy egyszerű mozdulattal veszi vissza vezető szerepét.

Egy ujjával végigsimít bejáratomon, míg nyelvével teljes hosszam végig nyalva tolja kissé arrébb egyik lábam, így kis terpeszbe állítva engem. Egyik kezét merevedésemre vezetve kezdi el mozgatni kezét, ajkaival pedig makkom kezdi kényeztetni, hangom pedig meghallva kissé mosolyra húzza ajkaim.

Az így is túlfűtött levegő már túlzottan is felforrósodott körülöttünk, minden egyes érintése felperzseli bőrömet, míg hátam a hideg csempének feszülve egyensúlyozza a bent rekedt meleget. A víz továbbra is végigfolyik fedetlen testünkön, érzelmeinket egybe mosva, melyeknek egyetlen szemtanúja a minket körbevevő falak.

Szinte egész hosszomat szájába engedi egy hirtelen mozdulattal, míg egy ujját belém helyezve kényezteti nemességem, a feszítő érzésről terelve gondolataim. Egyszerre élvezem és fáj. Vállaiba kapaszkodva nyögdécselek kényeztetése alatt, és egy kis időt várva kezdi mozgatni bennem ujját, míg nem készen állok a következő befogadására.

***

- Hyung! - Örömtől csillogó szemekkel veti rám magát, és szorosan magához ölelve húzza hatalmas mosolyra ajkait. Két hete mentem el, mégis úgy fogad, mint akit évek óta nem látott. Karjaim hátára simítva veszek el teljesen szorításában, ajkaim pedig egy apró, mégis boldogsággal teli kacaj szakad fel hevessége miatt. Egy évvel fiatalabb csak nálam, néha mégis olyan, mint egy szeretet éhes kisgyerek. És ennek ellenére ő is tele van vele, szinte mindennapi dolgává vált a többieket való boldoggá tétel, mit, ha még nem is kérünk, akkor is teljesít, mintha ez lenne neki előírva, hogy élete célja mások boldogságának előhozása.

- Lay~! - Miután Chanyeol elenged szorításából Jongdae lép közelebb hozzám, és egy baráti ölelésbe vonva köszönt engem, s a többiek is követik példáját.

- Felhívhattál volna valakit, hogy kimenjen érted! Most komolyan taxiztál, ahelyett, hogy szólj valamelyikünknek? - Kissé dorgáló pillantásaival halmoz el engem Joonmyun, mikor már a nappaliban ülve faggatnak az elmúlt két hetemről Kínában. Szeretek haza menni, hisz mindig is szerettem ott élni, ám mégis szomorú vagyok ott nélkülük. Hiába vagyunk együtt szinte a nap huszonnégy órájában, mégis hiányoznak, mikor külön vagyunk - talán ennek az örökös együttlét az oka…

És Ő főleg. Már egy jó ideje éreztem, hogy Ő valahogy más nekem… Míg szinte testvéremnek tekintek innen mindenkit, őt nem tudom annak. Pedig egy kedves, odaadó, jószívű ember, kit teljes szívemből imádok. Mindenkivel törődik, és odafigyel ránk, mintha az őrangyalunk lenne. Bár ő mindig is ilyen volt, már mióta megismertem. Csak egy dologban változott az évek során, az pedig külseje… Egyre inkább szemrevalóbb lett ahogy felnőtt, izmokat kezdett törékeny testére építeni, és különböző hajszíneket próbált ki. És a kapcsolatom is egyre szorosabb lett vele. Nincs olyan nap, szinte óra sem, hogy ne jusson az eszembe… Azt hittem érzelmeim a távolságunk következtében rendeződnek, ám tévedtem. Az iránta táplált szeretetem csak egyre inkább erősödött hiányában, hiába hívott minden este, szörnyen hiányzott… Ez normális? Hogy egy olyan emberért esedezem, ki csapat társam, és szinte már testvérem? Na persze azt is tegyük hozzá, hogy ő is férfi, ahogy én is… Fogalmam sincs mit tegyek, lépjek, vagy várjak a csodára. Cselekedjek, mivel akár el is veszhetem, vagy biztos úton tovább haladva tartsam meg magamnak érzelmeim, és legyek továbbra is a barátja? Tanácstalan vagyok…

- Hát, gondoltam úgyis elfoglaltak vagytok, így nem akartalak zavar…-

- Hyung, hisz ma semmi dolgunk nem volt! És, ha mégis, akkor is megoldottuk volna, hogy valaki kimenjen érted! - Inkább aggódóan, mintsem dühvel teli szemmel mered rám Chanyeol, ahogy a mellettem lévő szabad helyet elfoglalva mér végig tekintetével.

- Hé-hé, még élek, nem? És ide értem, szinte ugyan annyi idő alatt, na és bajom sem lett… És így titeket sem ugráltattalak, de itt vagyok! - Vezetem végig többieken a tekintetem, majd Chanyeol szóra nyíló ajkain állapodok meg, ahogy az iránta táplált csodálatomat igyekszem elrejteni.

- Számomra abszolút nem lett volna ugráltatás, szívesen elmentem volna érted.

***

- Yixing - Miután harmadik ujját is társította a többihez, vágytól elködösült szemeit rám emelve súrolják ajkai enyéim, miközben én továbbra is görcsösen szorongatva vállait kapaszkodom belé. - Menjünk be a szobába. - Kihúzódva belőlem tapasztja puha párnáit nyakamra, és apró, óvatos csókokkal halmozza el, miközben válaszomat várva simít végig oldalamon.

- Mégish melyikhbe? - Fejem zihálva vetem hátra előbbi kényeztetése miatt, ő pedig a csapot elzárva mered rám.

- Baekhyun nincs itthon, szóval a szobában is egyedül vagyok - perverz mosolyra húzva ajkait húz ki a zuhany tálcából, majd egy törülközőt kezébe véve csavarja körém, miközben ajkaival hasamon lévő némi izmom csókolgatja végig.

- És mégis, hogy akarsz kimenni, hogy ne vegyenek észre? - Mélyedek szemeibe, mikor már újból előttem állva ragadja meg derekam, és húz közelebb magához.

- Mindjárt meglátod - Kissé lehajolva hint csókot ajkamra, majd egy újabb törlő eszközt levéve fogja össze maga előtt, majd az ajtót kitárva lép ki rajta, nem is törődve vele, hogy bárki lehet itt. - Na, nem jössz? - A folyosón állva fordul vissza hozzám, egy hatalmas mosollyal, amint zavarom meglátja. Kipirosodott arcom lesütve sietek utána, ő pedig ujjaink összekulcsolva húz be szobájába. Alig, hogy beléptem, egy kattanás jelzi, hogy bezárta ajtaját, majd felém fordulva egy egyszerű mozdulattal lök ágyára, testem pedig újból édes csókjaival kezdi elhalmozni.

Ugyan azt az utat járja végig nyakamon és felső testem, majd az engem fedő textilt levéve rólam tolja fel térdeim terpeszbe, és combom belső felét kezdi puha ajkaival feltérképezni, miközben éjjeliszekrényének fiókjában kezd keresgélni, míg nem egy kisebb flakon a kezébe nem kerül.

- Xing… - Szólal meg újból, mikor arcaink egy vonalba kerülnek, és kezével nemességemre simít, ahogy szemeit enyéimbe mélyeszti. Érintésének hatására karjaimmal átölelem felsőtestét, és erősen kapaszkodva belé szorítom össze fogaim, a feltörő nyögéseim ellen védekezve. - Biztos szeretnéd? - Ujjait átkulcsolja nemességem körül, és lassan mozgatva rajta őket hajol közelebb arcomhoz, gyengéd csókot hintve ajkaimra.

- Ha eddig eljöttünk, akkor már ne hagyd abba…

***

- Yixing - Lábait felhúzva veszi le tekintetét a filmről, és a hangját kissé lejjebb véve fordul felém egész testével.

- Tessék? - döntöm kissé oldalra fejemet, és egy apró mosollyal arcomon várom további kérdését.

- Előre is tisztázzunk valamit! Nincs semmi rejtett szándék a kérdésemben, szimplán csak kíváncsi vagyok rá… - süti le kissé tekintetét, és az őt takaró pléd sarkát szorongatva pillant vissza rám kissé aggódva.

- Jó, de nyögd már ki.

- Csak úgy nézelődtem neten… És ugye tele van ezekkel a ship nevekkel. Szerinted ezeknek van alapja? Mármint érted…

- Szerintem csak a fanok agyszüleménye… És azokat rakják össze, akik szerintük jól mutatnának egymással… De ez miért foglalkoztat? - Kissé összeráncolva homlokom meredek rá értetlen pillantásaimmal.

- Ja hát, csak bele olvastam egy-két elterjedtebb írásba… Annyira vicces elképzelni a helyzetet, hogy igaz legyen amit leírtak… Szerintem kissé bizarr lenne, ha valakik összejönnének, mert itt olyanok vagyunk egymásnak mint a testvérek. De, ha így is lenne, nem zavarna, inkább boldog lennék, mert ők is azok egymással - Fejét megrázva neveti el magát, majd kissé csillogó szemekkel, apró mosollyal arcán emeli vissza tekintetét rám. - Képzeld, még rólunk is írnak! És az a közös nevünk, hogy ChanXing - kisebb kacaj szakad fel ajkai közül, de ez más mint az előbbi… Ez sokkal inkább boldog, mint kissé szarkasztikus.

***

- Mehet? - Simítja ki arcomba lógó tincseim, miközben nemességét bejáratomnak feszítve várja jelzésem, amit én rögtön megadva neki kezd óvatosan belém hatolni, én pedig szemeim összeszorítva mélyesztem körmeim hátába. Ha azt mondom, hogy fáj, az nem kifejezés… Mert mérete szörnyen feszít és éget, a síkosító segítségének ellenére is. Érzem, ahogy egy könnycsepp kiszökve folyik végig arcomon, amit ő azonnal letörölve dönti homlokát enyémnek.

- Ne sírj… Csak kicsit bírd… - suttogja arcomra szavait, én pedig egy apró bólintással jelzem, hogy folytathatja műveletét, s szó nélkül igyekszem tűrni, ahogy teljes mérete eltűnik bennem.

Nyakam csókolgatva vár több percet, míg fájdalmam elmúlik, és méretét teljesen megszokom. Érzékeny bőrömről párnáimra tér át, és újra kóstolgatni kezdi őket, csípőjét meg lassan kezdi mozgatni, mindkettőnkből apró nyögéseket kiváltva.

Mélyeket lökve keresi élvezetem csúcsát nyújtó részem, miközben egyik kezével nemességemre fogva masszírozza azt, homlokát pedig enyémnek támasztva perzseli fel forró leheletével arcomat.

Ujjaim görcsösen marnak hátába, ajkaim közül pedig egy kisebb sikoly szakad fel, mikor gyenge pontom megtalálva lök erősebbeket, én pedig csípőm megemelve nyújtok neki könnyebb utat. Arcát nyak hajlatomba temetve gyorsít fokozatosan kezével együtt, én pedig hátát marcangolva keverem össze a szobát megtöltő nyögéseink hangzását. Biztos vagyok benne, hogy meghallották már, de nem tud érdekelni. Csak őt akarom és semmi mást. Hogy együtt jussunk el a gyönyört megváltó kapuba, hogy élvezetének hangot adva menjen el, és kellemes fáradtság töltse át lelkünket. Semmi mást nem akarok, csak az ő boldogságát és, hogy az enyém legyen.

- Ch… Chanyeol. Nhem bhírom mhár… - Két nyögésem közt zihálva ejtem ki szavaim, ahogy ajkaim összeszorítva próbálom magamba fojtani hangomat.

- Khicsit… Bhírd mégh… - Nyakamra lihegve ejti ki szavait, lökéseinek tempója egyre gyorsabb és erőteljesebb, ahogy keze munkálkodása is rajta. Egyszerűen nem bírom már. Ahogy közvetlen fülem mellett nyögdécsel, ahogy illata körbelengi a szobát, és a levegő túlhevült körülöttünk, érzelmeink pedig szabadjára engedjük… Eddig ment.

Egy hatalmasat nyögve engedem saját hasamra folyni nedvem, és Chanyeol is követve példám húzódik ki belőlem, és engedi ki enyém mellé sajátját. Nem akarom őt elengedni, nem akarom, hogy itt hagyjon. Kezeimmel továbbra is ölelve őt húzom közel magamhoz, ő pedig remegő kezeivel támaszkodva tartja meg a pár centis távolságot. Boldog mosolyra húzódnak ajkaim, ahogy tudatosul bennem, hogy mit is tettünk, majd egy apró csókot hintve ajkaimra borul le mellém, és az egyik törülközőt kezébe véve takarít le, majd takaróját ránk terítve húz ölelésébe.

- Chanyeol?

- Igen? - Immár izzadságtól összetapadt tincseim fülem mögé tűrve simít végig arcomon, majd ujjhegyét még nyakamon is végig húzva mered végig szemeimbe.

- Szerinted meghallották? És, ha igen, akkor mit mondunk? - Szinte suttogva ejtem ki szavaim, és kezemmel mellkasát átkulcsolva húzom közelebb magamhoz, és forró bőrébe temetve arcom hallgatom heves szívverését.

- Szerintem igen. És mit mondanánk, az igazat - hajkoronámba puszilva cirógatja hátam, miközben légzését próbálja rendezni, és testem szorosan tartja sajátja közelében.

- Az igazat? - Szemöldököm összeráncolva pillantok fel rá, mire ajkai mosolyra húzódva közelítenek enyémhez, és egy gyengéd, mégis érzéki csókot hint rájuk, majd homlokát enyémnek döntve adja tudtomra válaszát.

- Azt, hogy szerelmes vagyok beléd Yixing.

NINCS LEKTORÁLVA!